Warning: pg_connect(): Unable to connect to PostgreSQL server: FATAL: no pg_hba.conf entry for host "46.229.230.189", user "ij015000", database "ij015000db", SSL off in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 79

Warning: pg_exec() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 80
Nyitra címere
Magyar verzió
Slovanská verzia
Az oldal megtekintéséhez Internet Explorer 6.0 ajánlott


Warning: chdir(): No such file or directory (errno 2) in /home/nm017300/_sub/zoboralja/index.php on line 79

ZOBORALJA
(Nyitra vidéke)

Zoboralja / Könyv - tanulmány / Sándor János: Kolon - Egy falu a Zoboralján / A lakodalom / 
 

Minél régebbre tekintünk vissza, annál erősebb a szülők befolyása fiuknak, illetve lányuknak elhatározására az élettárs megválasztásában. A szülők vagy rokonok, elérkezettnek látva az időt a házasodásra, kiszemelték a megfelelő párt, és sokszor a fiatalok tudta nélkül meg is kérték. A koloni legény nemigen ment ki a falujából házastársat keresni, sőt, szégyen volt, ha nem talált feleséget a saját falujában. A pár kiválasztásában nagy szerepük volt a közvetítőknek. Ezek többnyire öregasszonyok voltak, akik igyekeztek a fiatalokat összeboronálni. Ha már megfelelően előkészítették a talajt, a legény, szülei vagy keresztapja társaságában, elment leánynézőbe. Általában valamilyen ürüggyel léptek be a házba, eladó állatot vagy takarmányt keresve. Ha a leánynéző eredménnyel járt, következett a kérés.
Három héttel a kihirdetés előtt, csütörtökön este a vőlegény anyja megkéri a lányt, aki egy kendőt ajándékoz neki. Ugyanezen a héten, szombaton este a jegyesek és a lány bérmakeresztapja elmegy a paphoz bejelentkezni. Vasárnap hirdeti őket először a pap a templomban: „Az anyaszentegyház házasságot hirdet. Balkó János, Balkó István és Sándor Mária fia, hitvestársul veszi Brath Balázs és Szalay Veron Kolonban született és ugyanott lakó Anna nevű hajadon leányát. Aki ezen házasulandó pár között fennálló törvényes akadályról tudomást szerez, tartozik ezt a koloni plébánia-hivatalban jelenteni.”
A jegyeseket háromszor hirdetik. Az első hirdetéskor ők nincsenek a misén, mert ha meghallanák, süket gyermekeik születnének. A harmadik hét csütörtökén van a „hídosás”, amit a „dorozsbák” végeznek. Mielőtt a hídosást elkezdenék, elmennek a menyasszonyhoz, aki kalapjukra rozmaringot, mellükre bokrétát tűz és a „hídosópálcájukat” is feldíszíti. A hídosók a vőlegény keresztfiai, de ha nincs neki, akkor a legközelebbi fiúrokonok. A meghívandókhoz bemennek és mondják: „Balkó János és Szalay Anna tiszteltetik, hogy legyenek szívesek hétfőn a lakodalomban megjelenni.”
Szombaton a menyasszonyos háznál feldíszítik az ágyat, felhúzzák a „hímes dunnákat”. A lányok elkészítik a „lagzisbukrétákat”. Vasárnap, vecsernye után viszik a kalácsot, „hajtványokat”, tyúkot, bort. Ekkor már énekelnek lakodalmas dalokat:

Vígig megyek, vígig a kolonyi uccán,
asse mongya senki, gyere be ibolyám.
Gyere be ibolyám, csókódd meg az orcám,
ény is megcsókolom százszer egymás után.


Egy kis vendégeskedés után a dunnákat, vánkosokat hímes lepedőkbe, batyukba kötik és elviszik a vőlegényhez. Hétfőn reggel kilenc órakor van az esküvő. A menyasszony öltöztetését már hajnali négykor elkezdik az erre kijelölt asszonyok. Közben a dorozsbák hívogatják a vendégeket. A „nyoszolyólányok” a vendégek kalapjára, illetve mellére tűzik a „lagzisrozmaringot”, amit már szombaton este elkészítettek. Ezt meg kell fizetni. Közben a menyasszony fejére teszik a pártát, és éneklik:

Párta, párta, búre való párta,
hogy a török rígen le nem vágta.
Ha megkapom, annyire hagyítom,
a tengerbe kővel lenyomatom.


Mind a vőlegény, mind a menyasszony vendégei egy megbeszélt időpontban elindulnak otthonról, egy meghatározott helyen a két menet találkozik, és innen együtt mennek a templomba. A menet elején a cigánybanda halad, utánuk a vendégsereg. A templom előtt a keresztszülők kalácsot és pálinkát osztanak a kíváncsiskodóknak.
Esküvő után a Szentegyházparton lefelé éneklik:

Megfogattam Isten előtt,
a kolonyi oltár előtt,
a kolonyi oltár előtt.

Hogy nem tartok több szeretőt,
csak minden újjamre kettőt,
csak minden újjamre kettőt.


Amikor a partról leérnek, a paplaknál már várják őket a zenészek. Itt a vendégsereg addig táncol, amíg a plébánián a pap bejegyzi a házasságkötést. (Zeneszóval nem szabad felmenni a templomhoz.) A vendégsereg megint kétfelé válik, és megy ki-ki a maga lakodalmas házához. Ott már tálalva van, kezdődik a vendégség. Mindegyik fogáshoz tartozik mondóka. Például a főtt csibehúshoz:

Ez a kis csibiske tegnap kapargatott,
máma a levesbe hogy megkopaszodott.


Este, vacsora előtt mennek a menyasszonyt kikérni. Azonban ott zárt ajtót találnak, a menyasszonyt elbújtatták. A kint állók verik az ajtót, énekelnek, veszekednek. Ebben a menyecskék az irányítók:

Nyissátok ki ajtótokot,
nem vagyok én ördög,
hónom alatt van egy mákos
majd adok belőle.


A bentiek válaszolnak:

Ne verd azt az ajtót, nem te csinátattad,
apád kódónyi járt, alamizsnát attam.


Mikor már jól kiveszekedték magukat, beengedik a kérőket. A fiatalság táncra perdül az udvaron, az „apák” meg beülnek az asztalhoz és keresik, kérik a menyasszonyt. A háziak nem akarják őket megérteni: „Mit kerestek itt, mink tíkteket nem ösmerünk.” A kérők: „Láttunk egy fehír galambot, ide szát le, azé gyüttünk.” Nagysokára megegyeznek, kibékülnek. Akkor a nyoszolyólányok a két apának a nyakába zöld koszorút tesznek, amit meg kell fizetni, és ami egész vacsora alatt a nyakukban marad. Ezalatt a menyasszony ládáját szekérre rakják, és elviszik a vőlegény házába. Ez után következik a menyasszony búcsúztatása. Elöl a dorozsba, utána a menyasszony, a vőlegény, majd a nyoszolyólányok kerülik az asztalt, mialatt a lányok éneklik:

Ídesanyám, fölvirradt rám ez a nap,
csak idájig vótam a kezed alatt,
de má mostan a jó Isten tevéled,
köszönöm a fölnevelísedet.


Amikor már háromszor megkerülték az asztalt, a menyasszony megcsókolja apját, anyját, testvéreit. A lányok új éneket kezdenek:

Fújják a trombitát, ennek így kölly lennyi,
apád udvarábó néked el kő mennyi.


Most már a menyasszonyt elviszik a vőlegény házába. Itt bevezetik a kémény alá, hogy feketeszemű gyerekei legyenek. Következik a vacsora.
Vacsora után jön a gazdasszony bekötött kézzel, hogy a kása megégette, adjanak neki pénzt orvosságra. Kezében a „lyukaskanál”, abba szedi a pénzt. Ezt követi a „molnárcsók”. Eloltják a lámpát, és éneklik:

Nem láttam én mónárcsókot, de majd látok most,
sej, haj, szíp menyasszony, majd kiteccik most.


Ezt addig ismétlik, amíg az ifjú pár nem vált csókot. Éjfélkor van a menyasszonytánc. Mindenki megforgatja a menyasszonyt, és pénzt ad a hozományba. Vacsora után a menyasszonynak teliöntenek két poharat borral. Az egyikkel felköszönti apósát: „Dicsértessék a Jézus Krisztus. Kedves apámuram, ha az én édesapám jóra nem tanított engem, engedje az Isten, hogy maga jóra taníthasson.” Iszik a pohárból, és átnyújtja az apósának. A másik pohárral anyósát köszönti: „Dicsértessék a Jézus Krisztus. Kedves anyámasszony, ha az én édesanyám jóra nem tanított engem, engedje az Isten, hogy maga jóra taníthasson. Dicsértessék a Jézus Krisztus, ámen.” Iszik a pohárból, és átadja anyósának.
Kedden reggel az új pár elmegy a misére, „beavatják” az új asszonyt. A beavatáson a bérmakeresztanyja van vele. Délben a legközelebbi rokonok „kállátóba” mennek. Ők viszik az új párnak az ebédet, de őket is vendégség várja. Szerdán, csütörtökön az új menyecske meglátogatja a nagyobb rokonokat, kalácsot visz nekik a lagziból, bemutatkozik mint fiatal asszony. Ezzel vége az egy hétig tartó lakodalomnak.
A lakodalomban a fő szerep a menyecskékre, fiatal asszonyokra hárult. Biztosan azért, mert az asszonyoknak kevés kivétellel tilos volt a nyilvános mulatozás, ezért igyekeztek élni az alkalommal.
Az eladó lány kelengyéjének elkészítése már az iskoláskorban elkezdődött. A fonás, szövés, hímzés és tollfosztás munkálatai többek között ezt a célt is szolgálták. A menyasszony kelengyéjéhez kötelezően hozzátartozott legalább hat vánkos és két dunyha, valamint a menyasszonyi láda.
Az első világháború után a tulipános menyasszonyi ládát felváltotta a „kasznyisláda” (fiókos sublót), majd a harmincas évektől kezdve a „magaskasznyi”, a mai ruhásszekrény régebbi változata.
A menyasszonyi láda fenyődeszkából készült. 130 cm hosszú, 70 cm széles és 70 cm magas volt. Fedele fölfelé nyílott, és a láda belső, bal oldalán elhelyezkedő fiók fedelének felnyitásával támasztották ki, ha valamit ki akartak venni belőle. Ez a fiók 20 cm széles volt. Benne tartották a fontosabb iratokat, a hímzéshez használt cérnát és hasonló apróbb dolgokat. A láda fenekére rakták a ritkábban használt vászonneműt, míg felülre a gyakrabban viselt ruhadarabokat – gondosan összehajtogatva.
A menyasszonyi ládát asztalosok készítették, ők is festették. Alapszíne általában zöld volt, csak ritkán fordult elő barna, esetleg kék. Elejére, oldalára és fedelére is virágokat festettek. A virágokat szimmetrikusan helyezték el, legtöbbször körökben, négyzetekben. Szokás volt ráfesteni az évszámot és a tulajdonos nevét, vagy nevének kezdőbetűit. Kulcsra záródott.
A múltban igen ritkán fordult elő, hogy az eladó lány más faluba ment volna férjhez. De ha mégis, a falubeli legények útját állták a kelengyét vivő szekérnek. Láncot feszítettek keresztül az úton, és a vőlegénynek váltságdíjat kellett fizetnie a kelengyéért és a menyasszonyért is. A váltságdíjat általában néhány liter borban alkudták ki.
A koloni lakodalmi szokások legrészletesebb leírása Putz Éva: A kolonyi lagzi című könyvében található, amely 1944-ben jelent meg. Az akkori adatközlők közül még négyen élnek: Balkó Kuruc Erzsi, Polyák Erzsébet, Balkó Veron, Balkó Erzsébet.
Az utolsó hagyományos lagzik 1954-ben voltak a faluban. Egyes részei máig megmaradtak, bár kissé megcsonkítva. Meghaltak már azok az asszonyok, akik a „hajtványokat” meg tudták sütni, ketten-hárman élnek még, akik a menyasszonyi pártát el tudják készíteni. Azok sem sokan vannak, akik a lagzi menetét, színjátékszerű szokásait irányítani tudnák.



Zoboralja címere
 

Warning: pg_close() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/footer.php on line 6