Warning: pg_connect(): Unable to connect to PostgreSQL server: FATAL: no pg_hba.conf entry for host "46.229.230.189", user "ij015000", database "ij015000db", SSL off in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 79

Warning: pg_exec() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 80
Nyitra címere
Magyar verzió
Slovanská verzia
Az oldal megtekintéséhez Internet Explorer 6.0 ajánlott


Warning: chdir(): No such file or directory (errno 2) in /home/nm017300/_sub/zoboralja/index.php on line 79

ZOBORALJA
(Nyitra vidéke)

Zoboralja / Könyv - tanulmány / Sándor János: Kolon - Egy falu a Zoboralján / Szokások / 
 

Népszokásaink jelentős része a naptári évhez fűződik. A falusi ember munkáját mindig is befolyásolta a természet, ennek megfelelően alakultak ki a szokások, a közös szórakozás formái is. Egyes szokások, mint a villőzés, Lucázás, karácsonyi, újévi szerencsézés még élnek, de már formálissá váltak. Már nincs meg a belső tartalmuk, a hit, hogy a rosszat elűzik életünkből, a jót pedig segítik.

A téli ünnepkör, Márton-naptól farsangig

Márton-nap: A pásztorok és a községi szolgák megválasztásának ideje. A tehénpásztor „mártonvesszővel” ajándékozza meg a gazdákat. „Jövőre a tehenkék kettesével borjazzanak. Jövőre mind üszőborjú legyen!” – hangzott a jókívánság.

András-nap: A lányok fejük alá tették az apjuk nadrágját. Hitték, hogy akivel álmodnak, az lesz a férjük.

Miklós-nap: A gyerekek megajándékozása. Az ablakba kitett, kifényesített csizmákba tette a „Mikulás” az ajándékot, az aszalt szilvát, almát, diót, mogyorót.

Luca-nap: Fiúk, lányok fehér maskarának öltözve, mindig párban, mint férj és feleség járják a házakat. Tollseprővel kiseprik a szobát, majd groteszk táncot járnak. A Lucázók némák, hogy a hangjukról fel ne ismerjék őket. A háziak borral kínálják őket, és néhány koronát adnak nekik. Luca-napkor tilos volt a szövés, fonás. Ezen a napon kezdték el faragni a „lucaszéket”, mely Ádám-Éva napjára készült el. Ha készítője az éjféli misére magával viszi és ott rááll, meglátja, hogy kik a falu boszorkányai. Luca napján a lányok tizenkét papirosra tizenkét legény nevét írják fel, s azután minden nap egyet elégetnek. Az utolsó papiros karácsony napjára marad – amilyen név van rajta, olyan nevezetű lesz a vőlegény.

Ádám-Éva napja: Szigorú böjti nap, csak este esznek. Kötelező a mézes ostya fokhagymával és feketeborssal. Karácsonyesti étel a vajas rántással készült bableves, mákosbukta vagy „gubacsík”, újabban a hal. Mindenkinek meg kell kóstolni az almát, diót és szőlőt. Ha a feltört dió, felvágott alma nem egészséges, az illető rövidesen megbetegszik. A vacsorát a családfő osztja ki. A gazdasszonynak nem szabad felkelnie az asztaltól, hogy az új évben jól ülő kotlósai legyenek. Vacsora előtt a gazda egy köteg szalmát visz a szobába, beteszi az asztal alá – ez a „bárány”. Boldog karácsonyi ünnepeket kíván, majd az ajtóra, ablakra keresztet rajzol, hogy a rossz lélek be ne mehessen. Ezután a szoba négy sarkába egy marék diót vet szét, amit a gyerekek nagy örömmel kapdosnak össze. Ki többet, az lesz jövőre szerencsésebb. A szentvacsora után az állatoknak petrezselymes ostyát adnak, hogy a betegség kerülje őket. Karácsony estéjén a juhász, a tehénpásztor és a kanász nagy ostorpattogással és egyházi énekkel járják a falut, hirdetve Jézus születését. Jutalmul lisztet, babot, kalácsot, egyéb élelmet visznek ki nekik. Mivel ők a falu legszegényebbjeihez tartoznak, az összeénekelt adományból ünnepelnek. A karácsonyesti pattogás és durrogás is a rossz elűzését jelentette.

István-nap, János-nap: A legények csoportosan járnak istvánolni, jánosolni – köszöntik egymást, a rokonokat, jó barátokat. A felköszöntők után kezdődik az István-napi tánc.
A karácsonyi ünnepek után kezdődött a koleda. A plébános a ministránsok és az egyházfi kíséretében bejárja a falut, meglátogatja a híveit. A házakat, lakóikat és a karácsonyfát megszenteli. Az ajtóra rajzolja a három király, Gáspár, Menyhért Boldizsár nevének kezdőbetűit és az évszámot.

Újév: Reggel az iskolás gyerekek „szerencsézni” járnak. Mondókákkal, versekkel kívánnak boldog újévet, amiért almát, diót s némi aprópénzt kapnak:

Az új évnek hajnalán köszönteni jöttem,
a fiúi szeretet hozott ide engem.
Az Úr minden jókkal e házat szeresse,
a benne lakókat sokáig éltesse.


A bokter újévkor a halaperdára tűzött piros almával járt szerencsézni.

Karácsonytól vízkeresztig folyt a betlehemezés. Régebben a felnőttek is, utóbb már csak az iskolások jártak. Négyen-öten összeállva, maguk készítette betlehemmel eljátszották a pásztorjátékot. Fő szereplője a „kubo” volt, aki a mindenünnen elkéső, álomszuszék bojtárt testesítette meg. Nem ment be a többiekkel, csak a hívásra: „Kubo, bejöhetsz!” Nagy, láncos botjával groteszk táncot járt, majd a padlóra feküdve alvást színlelt. „Kubo, fölkelhetsz!” – ezzel továbbmentek. A háziaktól valami kis aprópénzt kaptak.

Balázs-nap, Gergely-nap: Az iskolamesterek és diákok védőszentjei. A múlt században ekkor járták a „cassatumot” – verbuválták a gyerekeket az iskolába, gyűjtötték az adományokat. Ez a szokás már nem él. A rigmusokra már a legidősebbek sem emlékeznek.

Farsang: Három-négy héttel farsang előtt a legények megfogadták a cigánybandát. A kialkudott díjon kívül a cigányoknak kijárt a vacsora és minden napra egy kenyér. A mulatság három napig tartott. Kedden a táncmulatság a házaspárok privilégiuma volt. Ők parancsoltak a bandának, ők kezdték a táncot. Szintén keddi napon a bandafogó legények a bandától kísérve bejárták a falut és tojást gyűjtöttek. Pénzt, szalonnát, kolbászt is elfogadtak. Az ajtóban, bottal verve hozzá az ütemet, énekelték:

Sárdó, gyűjjön, hozzon meleget,
micsoda meleget, nyári meleget.
Hej, székecske, székecske, szőlő dombikája,
Bab szemesedjen, búza bukrosodjon, cigány lova húzzon,
azon megyünk hadba, török háborúba.
Csík, csík, mácsik, mákos mácsik.


A „sárdózást” Zsérén még ma is végzik. Az ötvenes évek elején még szokás volt, hogy a falu bolondját maskarába öltöztették a legények, nagy törekhordó kast kötöttek a hátára, és zeneszóval kísérték végig a falun, ijesztgetve a lányokat, gyerekeket.

A farsangi bál volt a párválasztás ideje is. A lányok „frólyisos” rozmaringot készítettek kiválasztottjuknak. A mulatság második napján volt a „tőkeszedés”, ami abból állt, hogy a táncba vitt lány lábát kötéllel, nadrágszíjjal elkapták a bandafogó legények, és addig nem engedték tovább táncolni, amíg ő maga vagy a gavallér táncosa bizonyos pénzösszeggel ki nem váltotta. Az így beszedett pénz volt a „tőke”, amit a banda kifizetésére fordítottak. A farsang volt a „legénycéhölés” ideje is. Céhöléskor választottak keresztapát a legénysorba lépő fiatalok. A keresztapa dolga volt, hogy az ifjú legény keresztfiát bevezesse a legénykedés szokásaiba.

Virágvasárnap: A lányok – ma már csak kislányok – színes szalagokkal díszített fűzfaággal a rokonok, jó barátok ablakai alatt villőztek:

Villő, villő, ki háza ez?
Bíz a jámbor ember háza.
Falu végén selyemsátor, villő, villő, selyemsátor.
Adjon kendtek tyukmonyat,
Ha nem tojott a kakas, vigye el a farkas.


Ezért tojást és diót kaptak. Régebben a lányok egy kicevicének nevezett szalmabábut felpiperézve, nagy énekszóval körülhordoztak a faluban:

Villő, villő, selyemsátor,
zengjük ott most úgy, mint máskor.
Kivisszük a kicevicét, behozzuk a koncmesternét.


Ezzel a kicevicét a faluszélen beledobták a patakba.

Nagyszombat: A harangok megszólalásakor megrázták a gyümölcsfákat, hogy bő termés legyen, és ne érje azokat a májusi fagy.

Húsvéthétfő (öntözőhétfő): A legények napja. Csoportosan járják a lányos házakat. Bögréből és „bógácsval” öntöznek. A vízbe mártott bogáncsfej megszívta magát, és a suhintással zúdult a víz. Hogy a víztől elnehezült fej ne törjön, szárát bodzavesszőbe szúrták. Az öntözők hímestojást kaptak.

Suhodókedd: Ezen a napon a lányok fűzfavesszőből font korbáccsal, „suhodóval” alaposan elverik a legényeket, nehogy kelésesek legyenek.

Szent György-nap: Ekkor hajtották ki az állatokat a legelőre.

„Süss föl nap, Szent György-nap,
kertek alatt a kisbárány majd megfagy.”


Márk napja: Búzaszentelés napja. Úgy tartották, hogy ezen a napon a legjobb elültetni az uborkát. Ezért az asszonyok uborkamagot is vittek magukkal, úgy tartva, hogy Szent Márk azt is megszenteli. A szentelt búzából két-három levelet az imakönyvbe préseltek, egy évig abban hordták.

Május: Május első vasárnapja előtti szombaton a legények kimennek az erdőre, kiválasztják a „májfát”. Este behozzák, feldíszítik és felállítják a kedvesük háza előtt. Megesik, hogy a felállított fát egy másik csoport ellopja, ezért a háziak és a legények is vigyáznak rá.
Vasárnap délután összegyűlnek a legények a kocsmában, és megválasztják a legénybírót. Az lesz a legénybíró, akinek a legnagyobb tekintélye van. A bíró ezután kinevezi a „szomorókirályt” és kísérőit, a „bangyurokat”. A kinevezettek egy-egy liter bort és egy-egy drága szivart kapnak. Zeneszóval körüljárják a falut. Minden lányos ház előtt megállnak, táncba viszik a lányt. A szomorókirály két kísérőjével és a bandával a kapun kívül marad. Neki kötelessége szomorú képet vágni. A két bangyur és a legények azon vannak, hogy megnevettessék. Ha ez sikerül, akkor pár liter bor megfizetésére kötelezik, amit vígan elfogyasztanak. A falujárás után egy meghatározott helyen, általában a Fecskendőtéren kezdődött a tánc. Ezzel a szomorókirály királysága is letelt.

Kedvesemnek háza előtt
Az éjszaka magas fa nőtt.
S gyenge szellő lágy szárnyain,
Piros kendő leng ágain.


Legénybírót 1950-ben választottak utoljára, szomorókirályt 1925-ben.
Májfaállítás még ma is van, de már nem az eladó lányt tisztelik vele, hanem magát a májust.

Szent Iván, Virágos Szent János napja: A szentivánéji, szentiványi tűzugrás fűződik hozzá:

Tüzét megrakoljuk, négyszögre rakoljuk.
Egyik szögén ülnek szép öreg emberek,
Másik szögén ülnek szép öreg asszonyok.
Harmadikon ülnek szép ifjú legények,
Negyediken ülnek szép hajadon lányok.


A tüzet tehát négyszögbe rakták, a falu népe kor és nem szerint ülte körül. A tüzet lányok ugrálták át, egyrészt a tisztulás kedvéért, másrészt sikeres átugrása ígéret volt a férjhezmenésre. Tartja a hagyomány, hogy egy gesztei lány elvétette az ugrást, és beleesett a tűzbe. Összeégette az arcát, nem mehetett férjhez. Innen maradt a mondás: Átugrotta, mint gesztei lány a tüzet. A szentiványi ének második szakaszában történik a párok kiéneklése:

Meggyulandó Balkó János kőháza,
Oltsuk, oltsuk, jaj, ne hagyjuk szegényeket.
Meggyulandó Bányi Veron kőháza,
Oltsuk, oltsuk, jaj, ne hagyjuk szegényeket!


A párok együtt említése a „rutafa” képében történik. A rutafa a szűzi tisztaság jelképe, mely úgy hajlik a szerelmesek fölé, mint a kápolnavirág a balladáinkban:

Mely magas rutafa ága elágazott,
A tengeren által hajlongott.
Egyik ága hajlott Balkó János udvarába,
Másik ága hajlott Bányi Veron udvarába.
Selyem sárhajó Magyar Ilonának
Haja felő gyöngykoszoró gyöngy.


Az ének harmadik szakasza, a virágok vetélkedése, a párok egymáshoz való hűségét fejezi ki:

Vetekedik vélem háromféle virág,
Egyikféle virág a búza szép virág.
Virágom, véled elmegyek, virágom, tőled el sem maradok.
Ne vetekedj vélem, te szőlő szép virág,
Mert bizony énvelem széles e világ él.
Virágom, véled elmegyek, virágom, tőled el sem maradok.
Ne vetekedj vélem, ivolya szép virág,
Mert bizony énvélem lányok dicsekednek.
Virágom, véled elmegyek, virágom, tőled el sem maradok.


A párok összeéneklése után a negyedik szakasz a dió, mogyoró, cseresznye szimbolikájával arról énekel, ami a szertartás vége volt, a párosodásról:

Ha dió megérik, levele lehullik,
roppan dió, mogyoró levél alá.
Hajtsad rózsám, hajtsad a cseresznye ágát,
hogy szakajtsak szépéből, magamnak javábul.
Roppan dió, mogyoró levél alá.


A szentiványi tűzre rakott illatos füvekkel a sárkányokat, ördögöket, garabonciásdiákot vélték elűzni, hogy az kárt ne tegyen a vetésben, a kutakat, forrásokat meg ne mérgezze. A gazdák égő üszökkel kerülték meg a határt, földjeiket, hogy az élet meg ne üszkösödjön. Az égő üszököt a kertben is letűzték, hogy a hernyó el ne pusztítsa a gyümölcsöt.
A szentiványi tűzugrást már a század elején elhagyták, de a földek, a határ megkerülését egyes öreg emberek még a harmincas években is végezték. Ezt a népszokást idézi a ma is élő szólás: Hosszú, mint a szentiványi ének!

Szüret: Megkezdését a peregmester engedélyezte. Októberben egyszerre kezdte meg az egész falu. Szüretkor, de más szőlőmunkáknál is, a lányok nagy énekszóval „hojedáztak” – csipkelődve utaltak egymás szeretőire, titkaira. Ez a hojeda:

Hoje, hoje, hojeda, hoj, hoj!
Balkó János, jó barátom régen, szép szeretőm, szívem.
Balkó János lelkem, majd meghalok érted.


Hangot váltanak:

Meghalok, meghalok, még beteg sem vagyok,
kolonyi temetőn nyugodni akarok.
Érted vagyok, érted, érted ilyen beteg,
teérted lél, rózsám, minden nap a hideg.


Egy másik helyről, másik csapattól jött a felelet:

Köszönjük az éneket,
százszor jobban magát
az édes csillagomat.


A hojedázás az első világháború idején felejtődött el. Ma már csak a folklórcsoportok műsoraiban csendülnek fel a hojedázás és a tűzugrás dalai.



Zoboralja címere
 

Warning: pg_close() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/footer.php on line 6