Warning: pg_connect(): Unable to connect to PostgreSQL server: FATAL: no pg_hba.conf entry for host "46.229.230.189", user "ij015000", database "ij015000db", SSL off in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 79

Warning: pg_exec() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 80
Nyitra címere
Magyar verzió
Slovanská verzia
Az oldal megtekintéséhez Internet Explorer 6.0 ajánlott


Warning: chdir(): No such file or directory (errno 2) in /home/nm017300/_sub/zoboralja/index.php on line 79

ZOBORALJA
(Nyitra vidéke)

Zoboralja / Könyv - tanulmány / Sándor Anna: Kolon ragadványnevei / 
 

Sándor Anna: Kolon ragadványnevei

A ragadványnevek gyűjtésének fontosságát a múltban többen is hangsúlyozták már (Lőrincze: MNyj. 1: 64–94; B. Gergely Piroska: MNyj. 14: 3; Hajdú Mihály az V. Élőnyelvi Konferencián tartott előadásában, Nyitra, 1992), ennek ellenére Zoboralja, sőt Szlovákia magyarlakta községeinek ragadványneveiről, Barslédecet kivéve (Pilecký Marcell: Hungarológia 3: 255–59), eddig még nem jelent meg részletesebb elemzés, jóllehet néhány adat a Magyar Nyelvőrben már a századfordulón is napvilágot látott (Nyr. 29: 279). Pedig a ragadványnév-gyűjtés nemcsak a névadási hagyományok megörökítését jelenti, hanem azt a lehetőséget is, amelyet a napjainkban szemünk előtt keletkező ragadványnevek és a bennük zajló változások „a névélet törvényszerűségeinek megfigyelésére kínálnak” (B. Gergely Piroska: MNyj. 14: 3), sőt ezáltal az újabb ragadványnevek keletkezési ideje és motivációja is megállapítható, datálható (vö. Balogh Lász­ló: MNyj. 12: 130), ami a régebbi ragadványneveknél gyakran nehézségekbe ütközik.

Ezért is szeretném e konferencia résztvevőivel megismertetni az egyik zoboralji községben, Kolonban 1988-ban összegyűjtött ragadványnevek alapján levonható tanulságokat.

A ragadványnevek rendszerezésével, csoportosításával foglalkozó szakirodalom is gazdag múltra tekint vissza (Lőrincze: MNyj. 1: 75–94; Kálmán Béla: MNyj. 7: 41; Tóth Katalin: MNyj. 12: 100–6; Balogh László: MNyj. 12: 115–27; B. Gergely Piroska: MNyj. 14: 514; Ördög Ferenc, Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén. Bp., 1973. 157; Mizser Lajos: Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis Tom 11/D, 142; Magyar Személynévi Adattárak sorozata), amelyet igyekeztem az általam összegyűjtött anyag elemzésében és rendszerezésében alkalmazni.

Mivel a ragadványnevek, melyeket Kolonban mellékneveknek hívnak, a többi nyelvi jelhez hasonlóan egy nagyobb részrendszerbe, a személynevek rendszerébe tartoznak, s e rendszer elemei egymással szoros összefüggésben vannak, a ragadványnevek vizsgálatakor nem mellőzhetjük e részrendszer többi tagjának, a család-, kereszt- és beceneveknek a vizsgált településre jellemző összetevőinek elemzését, vagyis azt, hogy e névtípusok „hányféle és milyen gyakran előforduló névből áll”-nak (B. Geregely Piroska, i. m. 6). Ezek ugyanis meghatározó tényezői annak, hogy egy-egy név mennyire képes eleget tenni alapfunkciójának, azonosító képességének, bár nyilvánvalóan az értelmi tényezőkön túl a ragadványnevek keletkezésében fontos szerep jut az érzelmi tényezőknek is (vö. Balogh László: MNyj. 12: 115).

Ezért a ragadványnevek összegyűjtése mellett, melynél a kérdőíves gyűjtés, a kötetlen beszélgetés és a passzív megfigyelés módszerét alkalmaztam (ez utóbbira számtalan lehetőségem nyílt, mivel a faluban lakom), fontosnak tartottam a családnevek jelenlegi gyakoriságának és a község keresztnévadási szokásainak megismerését is, s evégett áttanulmányoztam a helyi községi hivatal lakosság-nyilván­tartó könyvét és a koloni katolikus plébánia 1910-től napjainkig vezetett születési anyakönyvét, melyben az említett család- és keresztnévi adatokon kívül számos írott ragadványnév is előfordult. A ragadványnevek írásbeliségével kapcsolatban az egyéb célból tanulmányozott gímesi Anyakönyvi Hivatalnak 1895 és 1910 között íródott születési és halotti anyakönyveiben, valamint más hivatalos levelekben is adatokra bukkantam, s így összesen 384 írásos ragadványnevet találtam.

Kolon családneveivel kapcsolatban az említett források alapján azt állapíthattam meg, hogy bár a falu házasodási szokásainak megváltozása következtében megnőtt a családnévfajták száma, ennek ellenére a múltban leggyakoribb és egyben legrégibb családnevek hatalma nem ingott meg, hiszen még ma is, az 1991-es népszámlálás alapján az 1433 lakosú községben 222-en a Balkó (15,49%), 83-an a Bányi (5,79%), 82-en a Brath (5,73%), 68-an a Sándor (4,74%), 56-an a Polyák (3,90%) és 31-en a Bencz (2,16%) családnevet viselik, vagyis az említett 6 név a lakosok 37,81%-ának családneve. Így nem véletlen, hogy az e családneveket viselő személyek kapták a legtöbb ragadványnevet, összesen 304-et (Balkó 189, Bányi 38, Polyák 22, Brath 21, Bencz 19, Sándor 15), míg a többi 114 ragadványnévvel is megkülönböztetett egyén más, kevésbé gyakori családnevet viselt. Ezek az adatok is Ördög Ferencnek azt a megállapítását támasztják alá, hogy „a sok azonos vezetéknévvel egyenesen arányos a ragadványnevek száma” (i. m. 151), illetve azt az állítását sem cáfolják meg, hogy „lehet azonban olyan személynek is ragadványneve, akinek a vezetékneve nem tartozik a leggyakrabbak közé” (i. m. 152). Érdemes még ezzel kapcsolatban megemlíteni azt is, hogy az adatközlők a ragadványnevek keletkezését firtató kérdéseimre egybehangzóan azt a magyarázatot adták, hogy „sok a faluban a Balkó”.

A keresztnévadási szokások a falusi társadalom egészéhez hasonlóan a nagy változások korát élik, hiszen a névdivat ma már nem csupán vidékenként vagy falvanként mutat eltéréseket, hanem egy-egy falun belül is különbségek lehetnek a keresztnévdivatban, melyek mozgatórugóit elsősorban a szociális tényezőkben kell keresnünk. Századunk első felében a koloniak névadási szokásaira az volt a jellemző, hogy egyrészt a hagyományos neveket részesítették előnyben, másrészt a szülők a fiúgyermekeknek az apa vagy a nagyapa, a lánygyermekeknek pedig az anya, nagyanya, illetőleg más nőrokon nevét adták. Ebben tehát lényegesen különbözött az említett időszakban a szomszédos zsérei névadási szokásoktól, ugyanis az ottani plébános azt a névadási tendenciát támogatta, hogy az újszülött olyan nevet kapjon, amilyen a gyermek születésekor a naptárban szerepelt, s így ott a keresztneveknek ritka fajtáival — mint például a Vazul — is találkozhatunk, míg Kolonban a hagyományos nevek gyakori előfordulása volt a jellemző. Ezért az egyes családnevek gyakorisága és a hagyományos keresztnevek közkedveltsége miatt számos azonos család- és keresztnevű egyén van a községben: például 9 Balkó István, 7 Balkó József, 5 Balkó Anna, 6 Balkó Veronika stb., akiknek az azonosítása majdnem lehetetlen ragadványnév nélkül. Tehát a keresztnevek két szempontból is hatottak a ragadványnevek életére, hiszen egyfelől a sok azonos keresztnév ösztönzőleg hatott a ragadványnevek keletkezésére, másfelől a ritkán előforduló keresztnevek egyénítő erejüknél fogva gyakran hivatalos formájukban is ragadványnévvé váltak (Endre, Vilma). A gyakori keresztneveknek viszont a kevésbé szokványos becézett alakváltozatai játszanak nagy szerepet a ragadványnevek keletkezésében: Ambró < Ambrus; Hángyi(ka) < András; Dutko ~ Jozsoka < József; Pistyura < István; Anula < Anna; Biri < Bori < Borbála; Kácso < Katalin; Kralla < Klára; Tecsa < Teréz; Tonka < Antónia; Vercsa < Veronika; Vici < Viktória.

Századunk második felében azonban J. Soltész Katalint idézve „A konzervatív falusi névízlés falát áttöri a névdivat” (A tulajdonnév funkciója és jelentése. Bp., 1979. 137), s ennek következtében Kolon keresztnévrendszere is ma jóval tarkább képet mutat, mert a hagyományos nevek mellett új nevek tűnnek fel, amelyek egyrészt az anyaországi névdivat hatására kezdenek el terjedni, másrészt a bilingvális környezet következtében a szlovák névadási tendencia is hat a keresztnév kiválasztására. Abban viszont, hogy melyik tényező az erősebb, döntő szerep jut a szociális háttérnek, mégpedig a család nemzetiségi összetételének és az egyik vagy a másik kultúrához való kötődés erősségének, de az iskolázottság és a munkahelyi környezet hatása is érezhető. Az 1970–1995 között született 295 lánygyermeknek 83 névfajtából választottak nevet, amelyek közül az első 5 helyen a következő nevek állnak: 1. Zsuzsanna, 2. Mária, 3. Katalin, Szilvia, 4. Éva, 5. Veronika és Jana. A szlovák és vegyes, illetve magyar családok névadási szokásai a hagyományos nevek esetében többnyire megegyeznek, a különbség az újabb, vagy a községben újabban divatossá vált nevek előfordulásában jelentkezik. Ugyanis magyar családban szlovák (vagy szláv) hangzású nevet csak olyan esetben adtak, ha később a gyermeket szlovák iskolába íratták be. Ugyanúgy a vegyes vagy a szlovák családokban egyetlenegyszer sem találhatunk az utóbbi 25 évben Hajnalka, Sarolta vagy Tímea nevű gyermeket. Hasonló a helyzet a fiúk esetében is, ott a nevek következő gyakorisági sorrendje alakult ki. 1. László, 2. Zoltán, 3. Péter, Róbert, 4. Ferenc, 5. István. E neveken túl még további 68 név fordul elő, s mindebből arra következtethetünk, hogy mivel az előbbi időszakhoz képest jóval több a különleges, egyszer előforduló nevek száma, ez a tény is hatással lehet a ragadványnevek jövőbeni életére.

A koloni ragadványnevek expresszivitását, más vidékek ragadványneveihez hasonlóan (vö. B. Gergely Piroska: MNyj. 14: 8) nem csupán vagy nem elsősorban a név jelentése, hanem annak hangalakja is biztosítja. Ez különösen a jelentés nélküli ragadványneveknél a legszembetűnőbb (Bíba, Csinyi, Piki, Pinyi, Sutyi, Titi), amelyek névjellegét és játékos hangulatát az -i kicsinyítő képző és a két nyílt szótag adja. A már meglévő ragadványnév hangalakjának megváltoztatásával a kevésbé kifejező értékű ragadványnév expresszivitása ismét felfrissíthető. Ez történt például a Nyakas > Nyagec, Szaki > Sziku, Picinke > Picke névváltozásban, vagyis a fenti példák azt támasztják alá, hogy a ragadványnevek morfológiai felépítése is jellemző lehet egy-egy község névanyagára. A vizsgált korpusz azt bizonyítja, hogy a család- és becenevek analogikus hatása a ragadványnevek esetében éppen a név hangsorának a felépítésében a legszembetűnőbb, hiszen például a családnevekhez hasonlóan, amelyek között nem fordul elő egyetlen összetett szó sem, a 160 ragadványnévből is csupán 1 az összetett szó (Tyúkszar), tehát az abszolút többség egyszerű és képzett szó. Az analógia hatása abban is megmutatkozik, hogy a család- és becenevek képzői a ragadványnevek esetében is gyakoriak. A családnevek képzői közül a valahonnan való származás jelölésére szolgáló -i (Banyi, Szalai) a ragadványnevekben is előfordul, például a más helységből való származás (Begyi, Geszteji, Gímesi) vagy a lakóház fekvése alapján létrejött nevek (Bórosi, Sasi, Sígyi) esetében. A foglalkozást, tisztséget, valamivel való ellátottságot az -s képző fejezi ki a legtöbbször: Csődörös, Gulyás, Kocsis, Kontyos, Póstás, Rádiós, Torcsos.

Azonban formai szempontból a ragadványnevekre legerősebben a becenevek képzői hatnak, de itt a képzés nem csupán önmagában jelentkezik, hanem más becenév-alakító móddal együttesen fordul elő (vö. Szabó T. Attila: NytudÉrt. 59. sz. 9). A teljesen keresztnévből képzéssel alkotott becenév (Évácska, Irénke, Juditka, Margitka) Kolon névrendszerében ritka, s ez a típus a ragadványnevek között egyszer sem szerepel.

Annál gyakoribb viszont a rövidüléses névtőből képzéssel, illetve továbbképzéssel alakult becenévi eredetű ragadványnevek csoportja (Ambró, Gergő, Józsi, Jozsoka, Matyó, Miska, Palyo, Urbi, Ancsa, Annus, Anula, Borcsika, Bori, Borka, Jula, Kacso, Tecsa < Teréz, Vecsa, Vici < Viktória).

A néveleji csonkítással és rövidüléses névtőből képzett beceforma is előfordul például Tonka < Antónia, amely becenévként és ragadványnévként is szerepel, de a Gota < Ágota és a Brunco < Ambrus csak ragadványnévként szerepel.

Ikerítéssel és továbbképzéssel keletkezett a Bori-ból a Biri, az András-ból az Angyi (a koloni nyelvjárásban az i hatására a d palatalizálódik) Hangyi Hangyika ~ Hangya, az István-ból a Pistyura.

A becenevek analogikus hatása azonban nem csupán a család- és keresztnévi eredetű ragadványneveken figyelhető meg, hanem a közszói eredetűek is gyakran a becenevek hatása alatt formálódnak, s ezáltal személynévi hangzásúvá válnak (vö. B. Gergely Piroska: MNyj. 14: 9): -i (Babi, Komi, Tini, Töki, Sutyi); -ka ~ -ke (Szíszika, Szmatanka, Picinke, Picke); -o (Cibo) (cíb < szlk. cíbik ’az újhagyma szára’).

A hangulatfestő, jelentés nélküli, pusztán a szó hangalakjával ható ragadványnevek csoportja is a népesebb kategóriába tartozik. Sok köztük az azonos struktúrájú, becenévképzőben végződő hangsor, ezáltal is alátámasztva a hangcsoport név jellegét (Budzsi, Csinyi, Piki, Pinyi, Titi).

A koloni ragadványnevek a szófaji eredet szerint főnevek és melléknevek, egyetlen igei van köztük, de az is szlovák eredetű (Radujsza).

A lexikológiai elemzést két szempontból közelítettem meg. Egyrészt azt vizsgáltam, nyelvünk melyik rétegéből illetve változatából származik a ragadványnévvé vált közszó, másrészt azt is figyelembe vettem, milyen nyelvi eredetű. A koloni ragadványnevek e tekintetben a következőképp oszlanak meg: legtöbb esetben (29) az irodalmi nyelvben is megtalálható közszó vagy annak módosított alakja szolgáltatta az alapot a ragadványnév keletkezéséhez (Baba, Babi, Bíró, Bognár, Fekete, Gulyás, Juhász, Kakas, Kasa, Kezetlen, Király, Kis, Kocsis, Kovács, Kontyos, Kuruc, Liliom, Medve, Nyagec, Nagy, Orosz, Ördög, Pék, Piciny, Picinke, Picke, Pünkösd, Sasi, Túró), 27 ragadványnév pedig tájszóból keletkezett, 11 valódi tájszó: Bórosi   bór ’erdei fenyő’, Cibo cib ’új hagymaszár’, Csege ’cserebogár’, Csira ’testi rendellenesség’, Komi ’keresztkoma’, Suszter ’cipész’, Sutyi suttyan ’suhan, oson’, Tini tinika ’táncol’, dajkanyelvi kifejezés, Torcsos torcs ’feketés, üszkös fahasáb’, Ravsic ’orvvadász’, Szíszika < szíszika ’lélegzik’, dajkanyelvi kifejezés; 12 alaki tájszó: Agacs ’akác’, Bagó ’bagoly’, Bégyi ’bédi’, Borbíly (~ j), Bulgár ’bolgárkertész’, Cúkor, Ganaj, Póstás, Selem, Sűtő, Tyaszar ’császár’; 3 jelentésbeli tájszó: Pite (állathivogató szó), Pópusz kókusz ’margarin’, Rádiós ’rádiójavító’. Egyéb réteg ~ vagy csoportnyelvi szavak nem fordulnak elő. Az idegen nyelvi eredetűek száma 15, s ebből 13 szlovák (Beda, Cesztar, Csérni, Dobre, Dusa, Kákanca, Kominar, Kolár ’kerékgyártó’ Radujsza, Szklenar, Pire, Riba, Szmatanka), és egy-egy német (Svarc), illetve héber (Ató).

A ragadványnevek csoportosításánál gyakran alkalmazott szempont a névadás indítéka is (vö. B. Gergely Piroska: MNyj. 14: 11; Ördög Ferenc, i. m. 157; , A ragadványnévadás nyelvi eszközeiről: NytudÉrt. 83: 426–7). Ördög Ferenc felosztásából kiindulva két nagyobb csoportba osztottam be a koloni ragadványneveket, éspedig aszerint, hogy „az elnevezett személy (vagy valamelyik őse) nem adott (I. csoport) vagy adott okot (II. csoport) a ragadványnév keletkezésére” (i. m. 157).

1. Ennek alapján az első nagy csoportba azok a ragadványnevek tartoznak, amelyek keletkezése a ragadványnevet viselő személyen kívül eső okokra vezethető vissza. Ezek a ragadványnevek többnyire a szülők, nagyszülők keresztneve, becézőneve, illetve az anya lánykori vezetékneve. Az apa, nagyapa, dédapa keresztneve (beceneve) alapján keletkezett ragadványnevek: Ambró, Endre, Hanygyi, Gergő, Dutko, Józsi, Jozsoka, Matyó, Miska, Palyo, Pistyura, Urbi. Az anya, nagyanya, dédanya keresztneve vált ragadványnévvé: Agnesz, Ancsa, Annus, Anula, Berta, Biri, Borcsika, Bori, Borka, Böske, Gota, Jula, Kacso, Krállá, Margit, Tecsa, Tonka, Vercsa, Vici, Vilma. Anyai vezetéknévből keletkezett ragadványnevek:  Belany, Holyko, Fodor, Pap, Szoboly, Szórad, Ugralik < Uhliarik, Varga.

2. A második nagy kategóriába azok a ragadványnevek tartoznak, amelyek összefüggésbe hozhatók az elnevezett személlyel, vagyis az illető valamilyen okot adott a ragadványnév keletkezésére.

2.1. A testi (külső) tulajdonság

a) termet: Kis, Nagy, Picinke, Piciny, Picke;

b) haj-, arc- és testszín: Csérni, Fekete, Gender, Kuruc, Torcsos;

c) testi fogyatékosság, valamely testrész rendellenes vagy feltűnően nagy volta: Csira, Csonka, Kezetlen, Nyagec;

d) járásmód, testtartás, valakihez való hasonlóság: Lefec, Medve, Sutyi, Szíp;

e) ruházat, öltözködés: Tyúkszar;

f) beszédhiba, beszédmód, egy-egy szó helytelen ejtése, szavajárás, viselkedés: Abi, Ató, Cib, Gonosz, Halló, Komi, Pire, Pópusz, Sobro, Szmatanka.

Ördög Ferenc szerint ebbe a csoportba a gyermekkori és dajkanyelvi kifejezések, becézőnevek is beletartoznak. A koloni ragadványnevek között ilyen indítékúak a következők: Baba, Babi, Dusa, Szíszika, Tini.

2.2. A foglalkozás, a tisztség vagy más tevékenység alapján keletkezett ragadványnevek: Bíró, Bognár, Borbíly, Bulgár, Cesztar, Csege, Csődörös, Ganaj, Gorbacsov, Huszár, Juhász, Kocsis, Kolár, Kovács, Pék, Póstás, Pünközsd, Rádiós, Suszter, Szklenar.

2.3. Más helységből való származás -i képzővel: Bégyi, Geszteji, Gimesi.

2.4. A lakóház fekvése adott okot a ragadványnév létrejöttéhez: Bórosi, Sasi, Sígyi.

2.5. Az idegen származás alapján keletkezett az Orosz ragadványnév. A vezetéknév nehéz kiejtése miatt módosult a vezetéknév, s fokozatosan ragadványnévvé változott: Brana (vezetéknév: Mrena), Braeth (vezetéknév: Brath), Celing (vezetéknév: Cilling).

2.6. Bizonytalan eredetű ragadványnevek (32): Bagó, Bartus, Beda, Bele, Bíba, Bobec, Bottany, Bozany, Budzsi, Címbe, Cúkor, Csinyi, Gurgyi, Hergaj, Hezsely, Hulaj, Kakas, Kasi, Király, Muruggya, Nota, Ördög, Piki, Pinyi, Pite, Sillom, Sütő, Svarc, Titi, Tyaszar, Ugralik, Varga.

A ragadványnevek életét nagyban befolyásolhatja a névöröklés. Az örökölhetőséget tekintve nagyfokú hasonlóságot látok a kalotaszegi és a koloni ragadványnevek között a téren, hogy például a jelentéstani típusok közül a kereszt- és becenevekből keletkezettek öröklődésre a leghajlamosabbak, ez különösen a patronim jellegűekre vonatkozik, hiszen öröklődési hányadosuk 4,5. A testi hibára vonatkozó nevek viszont, mint például a Kezetlen, nem szállt át az utódokra (vö. B. Gergely Piroska: MNyj. 14: 13; Hajdú Mihály, Magyar tulajdonnevek. Bp., 1995. 45).

A koloni ragadványnevek az örökölhetőség szempontjából megegyeznek a szamosszegi ragadványnevekkel abban, hogy a nevek öröklése nemhez kötött (Balogh László: MNyj. 12: 131), mivel az esetek túlnyomó többségében férfiágon szállnak át az utódokra, s a gyermekek a szülők ragadványnevei közül az apjukét veszik fel, vagy egészen új nevet kapnak. De lényeges különbség mutatkozik a szamosszegi és a koloni ragadványnevek között abban, hogy míg Szamosszegen „a lánygyermek csak férjhez meneteléig viseli öröklött ragadványnevét, aztán felveszi férjéét” (Balogh László, i. m. 131), addig Kolonban a lánygyermek férjhez menetele után is megtartja az apjától örökölt vagy egyéb lánykori ragadványnevét. Az is előfordul, ha ritkán is, hogy a férj felveszi felesége ragadványnevét, de csak akkor, ha a férjnek nem volt ragadványneve, esetleg más vidékről származik, vagy ha van is, de nem eléggé expresszív, illetve ha a feleség volt a módosabb, s a férj benősült a feleség családjába.

Az előadásomban felvázolt kép Kolon ragadványneveinek jelenlegi helyzetét szemléltette.

A jövőt illetően, ismerve a jelenlegi névrendszer és az azt befolyásoló gazdasági, szociális és kulturális tényezőket, némileg meghatározhatók azok az irányvonalak, amelyek Kolon ragadványnév-állományának változását előidézhetik. Az előadásom bevezető részében már ismertetett változásban levő családnévrendszer és névdivat valószínűleg hatással lesz a ragadványnevek gyakoriságának alakulására. Ezenkívül szociolingvisztikai szempontból az sem elhanyagolható körülmény, hogy a mai iskolások, akik majd 2–3 évtized múlva a falu felnőtt lakosai lesznek, már jóval ritkábban használják a ragadványneveket, helyettük osztálytársaikat többnyire családnév + keresztnév ~ becenév szerkezetű névvel azonosítják.



Zoboralja címere
 

Warning: pg_close() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/footer.php on line 6