Warning: pg_connect(): Unable to connect to PostgreSQL server: FATAL: no pg_hba.conf entry for host "46.229.230.189", user "ij015000", database "ij015000db", SSL off in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 79

Warning: pg_exec() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 80
Nyitra címere
Magyar verzió
Slovanská verzia
Az oldal megtekintéséhez Internet Explorer 6.0 ajánlott


Warning: chdir(): No such file or directory (errno 2) in /home/nm017300/_sub/zoboralja/index.php on line 79

ZOBORALJA
(Nyitra vidéke)

Zoboralja / Könyv - tanulmány / Fehér Sándor: Cápafogak között / 
 

Fehér Sándor 1967-ben született Alsóbodokon. 1991-ben agrármérnöki oklevelet szerzett. 1999-ben befejezte ökológiai tanulmányait, 2001-ben tájgazdálkodásból doktorált. Jelenleg a Nyitrai Agrártudományi Egyetem Fenntartható Fejlődés Tanszékének oktatója, szakterülete a környezetvédelem és a civilizáció fenntarthatóságának kutatása. Több tudományos munka szerzője.
Versei 1987 óta megszakításokkal az Irodalmi Szemlében, Kalligramban, Mozgó Világban és más folyóiratokban jelentek meg. 1993-ban bemutatkozott a Nyugtalan indák c. antológiában is. Tagja volt a posztíródiás FÍK-nek, majd később a Vertigo csoportosulásnak.

ÜNNEPI KÖNYVHÉT

Budapest, 2003. június 12. – 16.

 

 Sokaknak ismerősen cseng e megnevezés, vannak, akik rendszeresen figyelemmel kísérik az itt felbukkanó új könyveket, paradox módon azonban az ember mégis átsiklik (képes átsiklani) a régiójában élő illetve alkotó szerzők művei felett.

Budapesten, a 74. ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN, Zoboralja is képviseltette magát Dr. Fehér Sándor személyében, kinek Cápafogak között című verseskötetét mutatták be. A szerző korábbi versei főleg a hazai irodalmi lapokban (Irodalmi Szemle, Kalligram), Magyarországon (Mozgó Világ, Magyar Hírek) és Erdélyben (Jelenlét) jelentek meg, ill. szerepelt a Nyugtalan indák című antológiában.

Költészetéről a kritikusok a következőt írták: Fehér Sándor személyében szűkszavú költővel állunk szemben. Míg társai egy jó szavukat szóorgiával fogják körül, addig Fehér szabadon, felesleges dolgoktól mentesen rögziti gondolatait. Azóta stílusa tovább forrott, a könyvhét katalógusa szerint a szerző alanyi költeszete érett férfilíra, amelyben a létre kérdez, és élőbeszédszerűen vizsgálja az immanencia és transzcendencia viszonyát.

Fehér Sándor könyve a Plectrum könyvkiadó gondozásában, Ardamica Zorán szerkesztésében látott napvilágot. A kötet egyedi hangulatát harmonikusan kiegészítik Dr. Cselényi Árpád illusztrációi, aki egyebek mellett eddig Prágában, Budapesten és Kassán állított ki. Az ünnepi bemutatóra Budapesten  a Vörösmarty téren került sor közvetlenül a könyvhét megnyitása után, ahol a szerző könyvét dedikálta a költészet szerelmeseinek, majd társaival részt vett a Károly Palotában rendezett ünnepi fogadáson. A verseskötet elnyerte a budapesti olvasók tetszését, első felvidéki bemutatására Dunaszerdahelyen kerult sor. Vajon Zoboralja is fogékony az írott, művészetbe ágyazott szó iránt?

A kötet jutányos áron a kiadónál rendelhető meg:

Plectrum, M. R. ©tefánika 19, 984 01  Lucenec – plectrum@stonline.sk - ill. megvásárolható a nagyobb könyvterjesztőknél.

Jó olvasást!

Presinszky Mária

 

 

A következő bemutató Dunaszerdahelyen volt 2003. október 16.-án a Vámbéry Irodalmi Kávéházban

 

A harmadik bemutatóra Kolonban került sor 2003. dec. 3.-án.

 

Zoboralján utoljára az 1930-as évek derekán volt kiadva verseskötet Sárbilincsben címmel. A szerző Hevessy Sári, gímesi születésű pedagógus, Nyitrán van eltemetve. Berencsen, Pogrányban tanítóskodott és a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán tanított.

BG

Cápafogak között...

 

     A minap azon tűnődtem, milyen furcsák vagyunk mi, emberek. Azt hisszük, jól ismerjük a körülöttünk élő társainkat, barátainkat, mígnem egy szép napon rádöbbenünk, alig tudunk róluk valamit. Együtt dolgozunk, utazunk, összefutunk a délutáni bevásárláskor, esetleg egy-egy baráti összejövetelen, de úgy érzem, kapcsolataink sokszor felületesek.

     Előre elnézést kérek, amiért személyes leszek, de szeretném megosztani önökkel egy kellemes élményemet. Fehér Sándor barátomat (talán nevezhetem már annak) kb. két éve „ismerem”. (Neve önöknek is ismerős lehet, hiszen megjelent már néhány cikke lapunk hasábjain.) Egy rövid ideig munkakapcsolat volt a miénk, ami később barátsággá formálódott. Viszonylag gyakran találkoztunk, s ilyenkor a legkülönbözőbb témákról beszélgettünk: munkáról, tanításról, történelemről, az utazásairól, nagy sorskérdéseket is boncolgattunk, eszmét cseréltünk az emegrációról, klasszikus és kortárs irodalomról és sokminden másról...  Lovagias úriemberhez illően, minden találkozásunk alkalkalmával meglepte a társaság hölgytagjait valamivel. Londonból egy kis taxit, Svédországból vikinget, a Szaharából képeslapot kaptunk, máskor pedig egy tábla csokit kaptunk. Az a bizonyos kávézás is szokványosan indult. Sándor újra meglepett minket: viszont táskájából ez alkalommal csoki helyett egy verseskötetet húzott elő. A SAJÁT kötetét!!! Megdöbbentem, hiszen „mindent” tudni véltem róla, csak azt nem, hogy egy költővel van dolgom. És ez nem túlzás. Mint már említettem, számtalanszor beszélgettünk az irodalomról, de sosem dicsekedett el vele, hogy ő is ír. Sosem lobogtatta előttünk verseit, csak szerényen megajándékozott a frissen nyomtatott kötetével. Azért is meglepő volt ez számomra, mert ő szakmáját tekintve „földhözragadt” – a természettudományokkal foglalkozik. Jelenleg a Nyitrai Agrártudományi Egyetem Fenntartható Fejlődés Tanszékének oktatója, szakterülete a környezetvédelem és a civilizáció fenntarthatóságának kutatása.

     A kötet után pedig hamarosan érkezett a meghívó a szóban forgó, Cápafogak között c. kötet bemutatójára, mely okt. 16-án volt a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban. Örömmel mentünk. A szerzőt (Fehér Sándort) és az illusztrátort (Cselényi Árpádot) a Plectrum Kiadó vezetője, Ardamica Zorán mutatta be. Ezt követően Szászi Zoltán költő méltatta a kötetet, majd maga Fehér Sándor olvasott fel néhány verset a nagyérdeműnek. A kávéház jócskán megtelt, sokan voltak kíváncsiak a művészre. A szlovákiai magyar irodalmi élet néhány jeles képviselője is megjelent, a fent említetteken kívül ott volt Győry Attila író, Balázs F. Attila költő és könyvkiadó és Bettes István lírikus is.

      S hogy milyen a Fehér Sándor-i költészet? A versek alaphangulata a kiábrándultság, a rezignáció. Egyfajta melankóliát érzek és beletörődést a megváltoztathatatlannak vélt világba. A világba, „melyben minden mindegy”, „s csak tévedésből szorongatjuk egymás kezét”, melyben már a „költészet is csak konyhanyelven szól”. Abba a világba, mely cápafogak közé szorult. E cápafogak pedig mindannyiunkat megsebeznek...

     Nagy élmény volt számomra korunk „Pilvax-kávéházában” ülni, és újra büszkének lenni valakire. Valakire, aki új színben tűnt fel előttem, aki olyat tud, ami csak keveseknek adatik meg, valakire, aki mégiscsak közülünk való, hisz zoboralji... Őszintén remélem, hogy a „dunaszerdahelyiek” után hamarosan itthon is egyre többen megismerik és velünk együtt büszkék lesznek rá. Lehetőségeihez mérten szerkesztőségünk (Koloni Visszhang) is szeretne ehhez hozzájárulni. Az elkövetkező néhány hónap rejtvényeinek helyes megfejtői közt ugyanis Fehér Sándor: Cápafogak között c. kötetét sorsoljuk ki. A kötet értékét a szerző és az illusztrátor saját kezű ajánlása is növeli.

Belány Szilvia

Oltárkép
Andreának

Érosz áldozatot mutat be
mulat a lángba mártott lélek
az álmos szemek öble hálát hirdet

bársonyba öltözött bűnök égetik a keblet
lüktető nyomokat hagynak az érintések

a magasztos ékszerek
idegen bűbájt keresnek
ámítások szélesítik
a világ térfeszét


két szembeállított merénylet
végigmatat a megvetett testeken
és hitet halmoz az ünnepi szertartás
minden mozzanata

kétoldalt adoráló angyalkák
odafent az égi magasság
s alant a földi mélység legmélye
ahol
szolgálatot teljesít a szükség
túlontúl önmagán


Az ember tragédiája
Vaderna József emlékére

magzatvízbe ölt hamuba
eskü hull és jelet hagy
ágyba fordul Európa és
megtelnek a tűzlépcsők forradalommal
a gyülekezetek pert cserélnek
az eget selyemhernyók rágják kerekre
az egyensúly börtönéből
másnapos dal lengeti a zászlót

terjedelmes nyilatkozatokat
körmöl a történelem

kifordított emberek
száradnak a napon
remegve bátortanak éljenzésre


kitaposott bensők feketéje
a túlvilág rettegésévé fajul
a tudás új fogalmat nyer
csodát mesélni már késő
kocsonyává dermed
az engesztelhetetlen becs
lucifer lelkesen tesz-vesz
és gúnyos vértanúk hajolnak
a káprázat arcába

míg
lepecsételt márványtonnák
alatt nyugosznak a hősök
szépen egymás mellett
mint a füstölt heringek


Mozdulatlanul
a kifeszített vászon előtt
egy festő áll
napok óta mozdulatlanul

átlőtt nyakú gólyákra gondol
a másnapok hidegségére

képzeletben színt kever
kéket
még kékebb kéket
tintahalváladék-kéket
ígéretkéket
a dac kék szemeit

fájdalmas az ecset megérintése
megfontolt gonoszság a művészet
bárgyú szolgák kortyolják
a színek ízét
s jelszó mögé hátrál a szándék

ki öltözteti fel a
meztelen képet?

újra kívánkozik az
asztali áldás látványa
a bizonytalan pusmogás
tapintatlanul bosszant
a szertartásmester
pólyába csavarja a világot
és hazudik a karmazsin-
veres jólelkűség


látomások sorakoznak fel
a kép világra vajúdásához
balhiedelmek öntik
fel a megtorpant tájat
visszariad a kíváncsiság
és zokog a teremtés


a kifeszített vászon előtt
egy festő áll
napok óta mozdulatlanul


Beleveszünk a szabadságba
Tammy Victoria Lunak
és Erdélyi Péternek

doltmenné magasodik
az utolsó perc
és benne a lélek
minden rezdülése

mocskos kezek szétfesztik
vastag kérgünk szoros tépőzárait
és beleveszünk a szabadságba

trófeákat gyűjt a történelem
a sámánok más világokat szólítanak
ufók látogatnak meg naponta
a leáldozó költők
fohászokban keresik önmagukat
és hangosan énekelnek
minden lélekkoccintás után

a bölcsek is belépőt
kaptak a világba
de csak kilépőnek használják



a derék emberek
mulatságosan verekednek
ekőkelő, kesztyűs kezük
belemarkol a mély sóhajtásokba
röptiben lőtt ötletek
intenek távozásra vagy maradásra

estélyi ruhás dámáknak álcázott himnuszok
titokzatos szobák elé csábítanak
puha kereveteken unott robbanások
árnyalakok titkos életet élnek
minden hívő nagy zsákmánynak számít
ideát és odaát egyaránt

valakik új babonákat mormolnak
de a királyok is csak dacos foglyok
akik üres szobákban ülnek
és szabadságukat méregetik és számolják

már mindenkit bosszantanak a csodák

"maradok tisztelettel férfiszégyenemmel"

Kései induló - állíthatnánk Fehér Sándorról, aki 2003-ban, harminchat éves korában jelentkezett első verseskötetével. Ám a Plectrum műhelyéből kikerült Cápafogak között című kötet története nem ennyire egyszerű. Fehér Sándort ott láthattuk az Iródia nyomán keletkező Fiatal ĺrók Körében; versei megjelentek az Irodalmi Szemlében, később a Kalligramban is. Az 1993-ban napvilágot látott Nyugtalan indák című antológiában is közölt. Akkor elsősorban aforisztikus tömörségű verseivel hívta fel magára a figyelmet, első kötetében viszont olykor a szikárságig lecsupaszított, alanyi férfilírát olvashatunk. A versekről akkor is meg tudnánk állapítani, hogy azokat nem nő írta, ha a szerző neve nem lenne a címlapon. Részben a versek beszélőjének énképe miatt; részben pedig azért, mert a versek egy része egy látszólag feledésbe merülő minőséget, a férfi spiritualitást próbálja körüljárni. Az a tény, hogy a kötet harminchárom verset tartalmaz, az interpretáció számára néhány konvencionális irányt is kijelölhet. Értelmezhetjük például három harmadból összeálló egészként. Az ilyen matematikai, "darabolós" interpretációra egyébként a szövegek elé emelt mottók másodika, Sztrókay Kálmán matematikai fejtegetése is feljogosítani látszik: "Vegyünk egy négyzetet. Vízszintes vonallal felezzük meg, a felső felét rakjuk jobbra a másik fél mellé. Most ez második fél négyzetet ugyanúgy megfelezzük s a felső felét levesszük jobbra melléje. Megismételve ezt az eljárást és a végtelenségig folytatva, egy olyan lépcsős idomot kapunk, melynek minden következő foka félolyan magas, mint az előző fok. Elnyúlik jobbra a végtelenségig, a területe mégis véges, egyenlő az eredeti négyzet területével, hiszen abból készítettük." A kötet nyitóverse, a Léptek közti távolság ezt a statikus bizonyosságot visszhangozza, még formájával is közelít a mottó szerint feldarabolandó négyzethez. Egyedül a vershez logikailag igen, tipográfiailag viszont nem tartozó lábjegyzet billenti ki egyensúlyából a kompozíciót, azt állítva, hogy minden megírt vers csak hamisítványa valamiféle éteri ideának, a meg nem írt versnek. Ez az elbizonytalanítás radikálisan folytatódik a második költeményben, mely csupa kérdésből áll, a verset pedig a Juhász Gyulát megidéző "Nem tudom már" hagyja végleg bizonytalanságban. A harmadot lezáró Staceyt egy éjjel elrabolják egy mályvabokor alól c. vers pedig már nem is kecsegtet bizonyossággal. Minden sorát "mintha" kötőszó vezeti be, s a mondatok feltételes módjába a kompozíciót szinte szétfeszítve robban be: "STACEYT ELRABOLTÁK / MINTHA MEGCSUKLÓ TÉRDEKKEL / HALTUNK VOLNA MEG / EGY KÉPZELT LĺRA KEDVÉÉRT." Ezzel a zárlattal az első harmad nagy koherenciáról tesz tanúbizonyságot.

A következő harmad hideg, merev világba kalauzol. "Arcomra fagyott csönd", ill. "Holdkráterré dermedt csönd", olvashatjuk az első két vers első sorában. Majd az Ah, a koncert, Uraim... c. verssel olvadni kezd a hidegség, "a mécses kanóca felhangol", bár még "a kotta lúdbőrös, / a partitúra beleremeg". A második harmad csaknem valamennyi verséhez "hőmérséklet" vagy intenzív fényjáték rendelhető. Miközben a harmadot lezáró Aquilibritas c. vers továbbgondolja a Staceyt elrabolták...-ban felvetett problematikát. A felütés bizonytalan: az eddigi költemények állóképszerűségét irány nélküli mozgás töri meg, a vers a viszonylagost abszolutizálja, mikor utolsó sorába beemeli a relativitáselmélet képletét. Hogy ebből a helyzetből hogyan jutunk el az Epilógus nem mozduló világáig, nem írom ide. Olvassák el Fehér Sándor kötetét! Egyike a legmeggondolkodtatóbbaknak a tavalyi verseskötetek közül.

KOCUR LÁSZLÓ
Új Szó, 2004. március 10.



Zoboralja címere
 

Warning: pg_close() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/footer.php on line 6