Warning: pg_connect(): Unable to connect to PostgreSQL server: FATAL: no pg_hba.conf entry for host "46.229.230.189", user "ij015000", database "ij015000db", SSL off in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 79

Warning: pg_exec() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 80
Nyitra címere
Magyar verzió
Slovanská verzia
Az oldal megtekintéséhez Internet Explorer 6.0 ajánlott


Warning: chdir(): No such file or directory (errno 2) in /home/nm017300/_sub/zoboralja/index.php on line 79

ZOBORALJA
(Nyitra vidéke)

Zoboralja / ESTERHÁZY János / Esterházy Lujza emlékezései / 
 

ESTERHÁZY LUJZA EMLÉKEZÉSEI
Részletek a Szívek az ár ellen című könyvből

Családunkról

Nyitrától nyugatra, Újlak községben laktunk dédanyám, gróf Forgách Lujza, báró Jeszenák Jánosné családi birtokán. Dédapám, Nyitra főispánja, részt vett az 1848-as magyar szabadságharcban és ezért 1849-ben a császári katonai bíróság halálra ítélte és kivégeztette (okt. 10.).
Veje, nagyapám, gróf Esterházy János mint fiatal katonatiszt ugyancsak részt vett a szabadságharcban és a világosi fegyverletétel után besorozták egy császári büntetőszázadba. Vagyonát a függetlenségi harc szolgálatába állítván, annak nagy részét elvesztette. Újlakon telepedett le felesége. Jeszenák János leánya, Gizella, hozományként kapott birtokán. Az 1867-es kiegyezés után Esterházy nagyapám bekapcsolódott a politikai életbe, és Pozsony vármegye főispánja lett.
Azonos nevű fia, az én édesapám, Poszonyban született az óváros közepén, a Mihálykapu u. 3. sz. alatt, az arkangyallal díszített várostorony tövében.
Édesapám a 9. huszárezred hadnagya, a hadiakadémiáról kiválóeredménnyel kikerülve vezérkari kapitány lett. A vidéki helyőrségekben megdöbbenéssel tapasztalta a nemzetiségi politikai vezetők és a magyar kormányzó hatalom közötti fokozódó feszültséget. Apám hamarosan rájött arra, hogy ez a feszültség milyen veszélyeket rejthet magában Magyarországra nézve. Alapos munkába fogott, hogy összegyűjtse hazánk nemzetiségi problémáinak dokumentumait. Mivel egészen e probléma megoldásának kívánta szentelni magát, s ezzel elkötelezte magát a politika mellett, kilépett a hadseregből.
1898-ban feleségül vette anyámat, és letelepedett Újlakon, hogy birtokával foglalkozzék, és előkészítse politikai tevékenységét. Újlakon született három gyermeke: én mint legidősebb 1899-ben, János fivérem 1901-ben és húgom Mariska 1904-ben.
Gyermekkoromra visszatekintve, apámat íróasztalánál ülve, papírok fölé hajolva látom, amint jegyzeteket készít, olvas és szüntelenül ír. Az akkor kidolgozott politikai terveit magával vitte a sírba. Tíz napi betegség után édesapám 1905. szeptember 2-án meghalt, 42 éves korában. Halálának előestéjén magához hívatta gyermekeit. Édesanyám az ágyához vitt minket, Papa megáldott mindhármunkat, és alig hallhatóan azt mondta János fivéremnek: „Légy mindig jó magyar, fiam, kisfiam…” Jánost édesapánk utolsó szavai szent végrendeletként kísérték végig egészéletén.
Édesanyám, szül. Tarnowska Erzsébet grófnő, 30 éves korában megözvegyült. Életét az édesapánktól örökölt újlaki birtokon teljesen gyermekeinek szentelte.
Anyám lengyel származású volt. Apja, Tarnowski Stanislav gróf, a krakkói egyetemen a lengyel irodalom tanszékét vezette. Anyám annyira szerette urát, hogy érzelmileg magyar lett.
Sokszor beszélt nekünk róla, később felolvasta leveleit és megmutatta a munkaszobája szekrényeiben őrzött iratait.
Ezekből az édesanyámtól hallott, és később elolvasott feljegyzésekből ismertem meg édesapám átlagon felüli intelligenciáját, érzéseinek ritka nemességét és ragyogó humorérzékét.
Édesanyám beszélt nekünk dédapánkról, báró Jeszenák Jánosról, a szabadságharc mártírjáról is. Megmutatta könyvtárunkban régi és új könyvgyűjteményét, arcképeit, személyes tárgyait és az életéről és haláláról szóló írásokat. Küzdelmének és hazájáért hozott áldozatának emléke betöltötte a házat.
Nagy fehér kastélyunk a XVIII. században épült. Az eredeti manzárd tető tűzvész következtében leégett és egyszerű eternit tető került a helyébe. Ablakait szürke kő keretezte és a vadszőlő majdnem teljesen benőtte a falait. Nyáron a zöld zsalugáterek kívülről vidámságot árasztottak és a szobákat megvédték a nap hevétől. A földszinten a szalonokat, a „goldkabinet”-nek nevezett budoárt, az ebédlőt, a könyvtárat és a dohányzót XV. Lajos korabeli gyönyörű faburkolat díszítette. A házi kápolna oltára és freskókkal díszített boltívei szintén XV. Lajos korabeliek. Ez a kápolna volt mindig az úrnapi körmenet harmadik stációja. A szentségek fogadására édesanyám rózsák tömegével és feér orgonával díszítette a kápolnát. Tömjénnel vegyült illatukat sokáig őrízték a falak. Elsőáldozásunk idején is ez a balzsamos illat töltötte be a kápolnát. Nyáron, szélesre tárt ajtajából a napsugarak megvilágították a fehér kőpadlóját és a boltív melegszínű freskóit. Ajtajából néhány kikopott szürke kőlépcső vezetett a rózsakertbe.
A parkon túl Újlak fehérre meszelt házaiban és majorságainkban csakúgy, mint a környező falvakban szlovákok éltek. Magyarok csak a kastélyok urai, az intézők és a köztisztviselők voltak. Nyitrán és környékén már sokkal több magyar lakott. (…)

*Franciából fordította Pröhléné samarjay Éva, aki először az Egyesült Magyar Pártban dolgozott titkárnőként, majd – vállalva az Estreházy-gyerekek, János és Alice tantását – Újlakra került, s rövidesen családtagnak tekintették.

Esterházy János emlékkönyv, Századvég Kiadó, Budapest 2001



Zoboralja címere
 

Warning: pg_close() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/footer.php on line 6