Warning: pg_connect(): Unable to connect to PostgreSQL server: FATAL: no pg_hba.conf entry for host "46.229.230.189", user "ij015000", database "ij015000db", SSL off in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 79

Warning: pg_exec() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 80
Nyitra címere
Magyar verzió
Slovanská verzia
Az oldal megtekintéséhez Internet Explorer 6.0 ajánlott


Warning: chdir(): No such file or directory (errno 2) in /home/nm017300/_sub/zoboralja/index.php on line 79

ZOBORALJA
(Nyitra vidéke)

Zoboralja / ESEMÉNYEK / Szent István Búcsú - Kolon (2004.08.22.) / 
 

Több éve érlelődött az ötlet, hogy a Szent István búcsún felidézzünk egy hatévszázados eseményt, 2004. augusztus 22-én végül megvalósíthattuk.

IX. Bonifác pápa 1400. december 15-én búcsút hirdetett mindazoknak, akik a koloni templomot István király és a templom felszentelése napján meglátogatják.

IX. Bonifác pápa 1389-1404-ig volt a katolikus egyház feje.
A Szent István-napi búcsún ezt a páratlan történelmi eseményt elevenítettük fel, hogy ezzel nagyobb rangot adjunk ennek az ünnepnek, Szent István királyunk és IX. Bonifác pápa emlékének.
Kondé Pál esperes az ünnepi szentmise keretében megáldotta az erre az alkalomra készített emléktáblát. A Zobor Hangja Vegyeskar ünnepiesebbé tette a szertartást, melyen népviseletbe öltözött lányok és fiúk vitték a kenyeret és bort a feláldozáshoz. A mise a Himnusz eléneklésével ért véget.

 

 

 

Délután volt a Zoboralja a XX. század elso felében állandó fénykép-tárlat megnyitója.
Sándor János a tárlat kiötloje és megteremtője ismertette a fényképkiállítás létrejöttét.
Dr. Sándor Anna, a Nyitrai Konstantín Filozófus Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék vezetője, méltatta a létrehozott kulturális örökséget, és Arany A. László munkásságát.
Tóth Veronika szavalata után következett Arany A. László emléktáblájának megkoszorúzása. A Himnusz eléneklése után megtekintettük a 102 fényképbol álló tárlatot, mely a tervek szerint a jövőben további képekkel bővül.

Ünnepi beszéd

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves megemlékezésre egybegyűltek!

Bizonyára mindannyian egyetértünk abban, hogy az itt kiállított értékes fényképgyujtemény méltó helyre került. S ha a szerző köztünk lehetne, ugyanezen a véleményen lenne, hiszen a már muvelődéstörténeti szempontból is értékes kordokumentumok visszakerültek abba a közösségbe, melynek a félévszázad előtti életét, ünnepeit és hétköznapjait megörökítették. A szerző, aki most lenne 95 éves, még akár köztünk is lehetne, ha nem abban a korban él, melyre ugyancsak ráillenek Radnóti Miklósnak a II. világháborút jellemzo sorai. A háború befejeztével a költőt idézve oly kor vette kezdetét, "mikor ki szót emelt, az bújhatott, mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hos, s ki néma volt netán, s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest." Arany Adalbert László szerencsésen túlélte a II. nagy világégést, de a fegyverek elhallgatása nem hozta meg az igazi, a várva várt békét a csehszlovákiai magyarok, s így Arany számára sem.
Az akkori politikai hatalom szemében Arany tanár úrnak, ahogy a Zobor-vidéki falvakban említették, nagy volt a bűne. A hatalom számára megbocsáthatatlan! Megbocsáthatatlan, mert ember maradt az embertelenségben, mert lelkiismeretéhez igazította tetteit, mert hívő értelmiségként a jogfosztott és üldözött szlovákiai magyarság mellé állt. Mert a nála kissé keletebbre, Kassán született Máraihoz hasonlóan azt az elvet vallotta, hogy "Az életnek értéket csak az a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk".

Ez volt a credója Arany A. Lászlónak, tisztelt jelenlévok, aki Rozsnyón született. Édesapja korán meghalt, édesanyja másodszor is férjhez ment. Iskolái elvégzése után Pozsonyban élt. Kezdetben a magyar gimnáziumban tanított, majd az akkori Szlovák, a mai Komenskí Egyetemen 1937-től vett részt a szlovákiai tudományos életben. A háború után rövid ideig még az egyetemen dolgozott, majd könyvkiadással foglalkozott. De ekkor már nem nézhette tétlenül a magyarság üldözését, a deportálásokat, a reszlovakizációt, a kitelepítést, a jogfosztottságot. Társaival együtt röpiratokat terjesztett a reszlovakizáció ellen, gyujtést szervezett az állampolgárságuktól megfosztott, nyugdíj nélkül maradt idős emberek számára. Ez volt tehát Arany A. László bűne, s ezt követően tartóztatták le. Egy év vizsgálati fogság után 8 évre ítélték, ebből 6 évet töltött börtönben. Egy ideig Lipótváron tartották, majd megjárta Jáchymov uránbányáját.

Fogolytársai közül az Arany-emléktábla avatásakor 1993-ban Krausz Zoltán, aki néhány héttel az emléktábla-avatás után szintén eltávozott az élők sorából, így emlékezett vissza a jáchymovi fogságra: "Arany A. Lászlót szemüvege miatt nem sorolták be a bányába, hanem ennél sokkal szörnyűbb helyre került: az uránszurokérc válogatásához, s így állandóan erős sugárzásnak volt kitéve. A következményeknek mindig is tudatában volt. Csak az akaraterő, a remény és az imádság hosszabbította meg életét. Erős hitű, vallásos ember volt, mindennapi olvasmánya volt a Breviárium…". Eddig a visszaemlékezés.

Szabadulása után testileg és lelkileg megütve többnyire, fizikai munkásként dolgozott, a katedrára és a tudósi pályára többszöri próbálkozás után sem kerülhetett vissza. Rákos daganattal megműtötték, de egy év múlva, 1967-ben Rozsnyón meghalt.

Nyelvészeti munkásságának 1937-tol vannak nyomai. Elsőként foglalkozott a kétnyelvűség nyelvhasználati következményeivel, s az ő irányításával kezdődött el a Nyitra vidéken az a nagyszabású nyelvjárásgyujtés, melyben 30 egyetemista is részt vett, s melynek eredményeként jelent meg többféle között az a két munka, amely Kolon nevét bevéste a magyar tudományosság történetébe. Az egyik Kolon nyelvjárásával foglalkozik, a másik a tehetséges tanítvány, Putz Éva munkája, A kolonyi lagzi címet kapta. Már e két műből is következtetni lehet arra, hogy Arany tanár úr nemcsak a nyelvészeti kérdések iránt érdeklődött, hanem a népi kultúra ismeretét is fontosnak tartotta. Tudta ugyanis, hogy a nyelvet csak az adott kultúrával együtt lehet igazán megismerni, hogy a népnyelv-kultúra szerves egységet alkot, s kutatásukkor sem ajánlatos és fogalmakat egymástól elválasztani. Így nem véletlen, hogy bár elsősorban nyelvész volt, de a néprajzzal is foglakozott, s e tekintetben megemlíthető a nem nagy terjedelmű, de fontos gondolatokat tartalmazó munkája, A szlovákiai magyarság néprajza.

Összegezve pályafutását elmondhatjuk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy Arany A. László bevéste nevét a magyar tudomány történetébe. De ha jobb időben, s jobb helyen születik Ady után szabadon elmondhatjuk, hogy "Minden más táján a világnak nagy tudós lett volna belőle". Mert a világban már életében felismerték tudósi nagyságát: a Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere megjelent az Egyesült Államok-beli Bloomingtoni Indiana Egyetemen, bécsi tudományos kiadványokban pedig tanulmányai láttak napvilágot. De tájainkon az effajta elismerés nem adatott meg neki. Az utókor már nem tudja megváltoztatni a múlt sérelmeit. Azt viszont megteheti, hogy erkölcsi és szellemi hagyatékát nagyra értékelve az a közösség, melyért életét is feláldozta, jelen és jövőben, megerősödésére fordítja, s hogy ezáltal nyelvét és kultúráját megőrizve nem tűnik el globalizálódó világunkban a népek süllyesztőjében.

Dr. Sándor Anna

Hogy jött létre a fényképkiállítás

Arany tanár úrnak - aki mellesleg nekem is tanárom volt - él még egy jóbarátja, sorstársa, a Helytállásért díj kitüntetettje, a 84 éves Lipcsey Gyula bácsi, aki szintén Zoboralja szülötte. Gyula bácsival együttlaktam a pozsonyi magyar fiú-internátusban, onnan a mi barátságunk.

Arany tanár úr szellemi hagyatékát Őörökölte, többek között többszáz színes diapozitívot és fekete-fehér negatív filmet a múlt század negyvenes éveiből. Gyulával sokat törtük a fejünket mi legyen a páratlanul szép felvételekkel, végül is úgy láttuk jónak, hogy Kolonban létrehozunk egy tárlatot, amely idővel bővülhet, az érdeklődők, a látogatók megismerhetik, megcsodálhatják Zoboralja néhány falujának szokásmódját a XX. század első felében. Az anyagot többszáz felvételből válogattuk össze, figyelembe véve főleg a koloniakat. Örülnénk, ha a jövőben megjelenhetne egy fényképalbum Arany tanár úr felvételeiből.

Köszönöm a község önkormányzatának hozzáállását, segítségét, anyagi támogatását a kiállítás megvalósításánál.

Köszönöm a Fórum Társadalomtudományi Intézetnek a filmek digitalizálásáért.

Továbbá köszönet jár Balkó Gyurinak önzetlen munkájáért a képkeretek elkészítésénél.

Kolon, 2004. aug. 22.

Sándor János

 

 

 

 

 

Négy órakor kezdődött a szabadtéri színpadon a kultúrmusor.
A Szőttesnek, az abalehotai szlovák hagyományőrzőknek és a Mali Grojcowianie 42-tagú lengyel gyerekcsoportnak tapsolhatott a közönség.

ABALEHOTA

Mali Grojcowianie

 

 

 

Szőttes Kamara Népráncegyüttes

 

 

 

 

 

 

 

Az idei búcsú annyiban volt eltérő az előző évtizedekhez képest, hogy a megemlékezés mellett először volt kultúrmusor a Szent István-napi búcsú vasárnapján.
Jól sikerültek a rendezvények, ez csak megerősített abban, hogy 2005-ben még sikeresebb búcsút szervezzünk, ezáltal még ismertebbé tegyük a három nyitra-vidéki Szent István király templom egyikét, a kolonit és falunkat, Kolont!

Balkó Gábor
Képek:

Balkó György
Polyák Imre
Tóth Károly



Zoboralja címere
 

Warning: pg_close() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/footer.php on line 6