Warning: pg_connect(): Unable to connect to PostgreSQL server: FATAL: no pg_hba.conf entry for host "46.229.230.189", user "ij015000", database "ij015000db", SSL off in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 79

Warning: pg_exec() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 80
Nyitra címere
Magyar verzió
Slovanská verzia
Az oldal megtekintéséhez Internet Explorer 6.0 ajánlott


Warning: chdir(): No such file or directory (errno 2) in /home/nm017300/_sub/zoboralja/index.php on line 79

ZOBORALJA
(Nyitra vidéke)

Zoboralja / ESEMÉNYEK / Fehér Sándor könyvbemutatói / 
 

ÜNNEPI KÖNYVHÉT

Budapest, 2003. június 12. - 16.

Sokaknak ismerősen cseng e megnevezés, vannak, akik rendszeresen figyelemmel kísérik az itt felbukkanó új könyveket, paradox módon azonban az ember mégis átsiklik (képes átsiklani) a régiójában élő illetve alkotó szerzők művei felett. Budapesten, a 74. ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN, Zoboralja is képviseltette magát Dr. Fehér Sándor személyében, kinek Cápafogak között című verseskötetét mutatták be. A szerző korábbi versei főleg a hazai irodalmi lapokban (Irodalmi Szemle, Kalligram), Magyarországon (Mozgó Világ, Magyar Hírek) és Erdélyben (Jelenlét) jelentek meg, ill. szerepelt a Nyugtalan indák című antológiában. Költészetéről a kritikusok a következőt írták: Fehér Sándor személyében szűkszavú költővel állunk szemben. Míg társai egy jó szavukat szóorgiával fogják körül, addig Fehér szabadon, felesleges dolgoktól mentesen rögziti gondolatait. Azóta stílusa tovább forrott, a könyvhét katalógusa szerint a szerző alanyi költeszete érett férfilíra, amelyben a létre kérdez, és élőbeszédszerűen vizsgálja az immanencia és transzcendencia viszonyát. Fehér Sándor könyve a Plectrum könyvkiadó gondozásában, Ardamica Zorán szerkesztésében látott napvilágot. A kötet egyedi hangulatát harmonikusan kiegészítik Dr. Cselényi Árpád illusztrációi, aki egyebek mellett eddig Prágában, Budapesten és Kassán állított ki. Az ünnepi bemutatóra Budapesten a Vörösmarty téren került sor közvetlenül a könyvhét megnyitása után, ahol a szerző könyvét dedikálta a költészet szerelmeseinek, majd társaival részt vett a Károly Palotában rendezett ünnepi fogadáson. A verseskötet elnyerte a budapesti olvasók tetszését, első felvidéki bemutatására Dunaszerdahelyen kerult sor. Vajon Zoboralja is fogékony az írott, művészetbe ágyazott szó iránt? A kötet jutányos áron a kiadónál rendelhető meg: Plectrum, M. R. ©tefánika 19, 984 01 Lučenec - plectrum@stonline.sk - ill. megvásárolható a nagyobb könyvterjesztőknél. Jó olvasást!

Presinszky Mária


A következő bemutató Dunaszerdahelyen volt 2003. október 16.-án a Vámbéry Irodalmi Kávéházban

Ardamica Zorán, Cselényi Árpád

Szászi Zoltán, Fehér Sándor

Szászi Zoltán, Fehér Sándor, Ardamica Zorán, Cselényi Árpád


A harmadik bemutatóra Kolonban került sor 2003. dec. 3.-án.

Zoboralján utoljára az 1930-as évek derekán volt kiadva verseskötet Sárbilincsben címmel. A szerző Hevessy Sári, gímesi születésű pedagógus, Nyitrán van eltemetve. Berencsen, Pogrányban tanítóskodott és a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán tanított.


 


Mindannyian ott vagyunk

Jegyzetsorok Fehér Sándor bemutatkozó verskötetéről

Elindulni egy kalandos utazásra, amit földi létnek hívnak. Barangolni bele a múltba, bele a tájba, át az érzések hídján a megélés tartományaiba. Megtalálni a meg nem írt és megírható vers között azt a hajszálnyi, isteni áldásból fakadó lehetőséget, amikor a mindennapok ugató sortüzei között megpróbálunk a belső énnel azonosulni, kifordítva a lelket, megmutatkozni igazi mivoltunkban. Ezt kellene csinálni napi hajtás helyett. Persze mondani könnyű! Verset kéne írni, és verset kéne olvasni, hogy legalább valamilyen hitvány keretet adjunk a saját képünknek, ha már egyszer e világi létünk olyan, amilyen. Cápafogak közötti!

Idő, tér, érzelmek és érzések cápafogai között nem maradhat meg senki sem érintetlenül. Nem maradhatott meg Fehér Sándor sem, akinek verseivel még valamikor a múlt század nyolcvanas éveinek végén találkoztam először, s akinek egyénien érdes, szikár világú költeményeit akkor is figyelemreméltónak találtam éppen úgy, mint most. Aztán elvesztünk egymás mellől ebben a cápafogakkal teli világban, nem úszta meg egyikünk sem a fokozatosan gyarapodó sebesüléseket. Ezeknek a sebesüléseknek vérével íródhatnának versek is, de ehhez túl mélyek a sebek. Marad hát a múzsa kegyes csókja által ihletett pillanatsor.

Mi az, ami Fehér Sándor költészetében vonzó? Mindenekelőtt az a fajta ritka őszinteség, amely már szinte fáj. Egy igen különleges, elvonatkoztatott világ és gondolkodásrendszer ismerhető meg e versekből. Nem mondható posztmodernnek, modernkedőnek, nem hagyományos, nem andalgó líra, nem pattogó ritmusú epika, hanem idézőjelben csak "fehérsándori" költészet ez. Próbálkozzunk meg hát belépni ebbe a világba, ebbe a különleges létformába, ebbe a mindent megismerni kívánó világba, amelybe Fehér Sándor költői énje a kalauzunk.

Ismeretlen kőhaza. Hát innen indul. Onnan, ahol a halál mítoszának gyönyörét őrzik, mint utolsó titkot. Onnan, ahol a cápák nyelve alatt ácsorog az idő. Megszületésünk az első seb a lelken, s utána a megismerés, maga a lét folyamata ezernyi foggal és ezernyi karommal tépi le a húst a vázról, hogy végül megint utat engedjen a lemeztelenített léleknek. Ezt az utat járja Fehér Sándor is, s mindannyiunknak végig kell ezen mennie, csak van, aki észre sem veszi. Róluk, akiknek mindegy a lét, most nem szólok.

Mítoszteremtő látásra képes a költő. Valahol Franciaországban lépkedhetek, egy költő szemével látva, egy pontos objektíven és az érzelmek hálózatán megszűrve megtapasztalni, milyen keserű és nemesen édes egyszerre az emlékezés egyetlen pillanatra. Az ottra és az akkorra. Egy másik versben pedig látni azt, hogyan feszül meg a festőbarát ecsetje alatt az utolsó Krisztus. Micsoda világ ez? Miért fáj, miért sajog ennyire? Mert úgy érzi, konyhanyelven szól újabban a költészet. Mert úgy érzi, a feltámadás műhelyében a jelkép már csak a képzelet csupasz torzója. Tele van kérdésekkel ez a világ. Mer-e valaki még itt őszinte lenni? Meri-e vállalni a megmérettetést, a bírálatot, a repkedő köveket, feszítsd meg-et üvöltő tömeggel való szembenézést. Pedig Fehér is tudja, mindenki Barabást kiált, de mindenek ellenére az összhang az isteni elrendelésnek szót fogadva Jézusnak hangzik. Hát ettől ilyen fájdalmasan barna árnyalatú ez a költészet. Nem pesszimizmus ez, nem ború, csak ez a tényállás. Megkopik benne még a szerelem varázsa is. Elveszik-e a mágia ereje akkor, amikor a költő zavarba jön egy hulló falevéltől? Nem! De az igazság tükrében meg kell mártóznia mindenkinek. Magunk arcát festjük képzelt ikonjainkra, magunk vagyunk isten helyett isten, s a valóditól való félelem uralkodik a bizakodással együtt egy furcsa házasságban. Frivol humor pattan elő hát, hogy mentse a helyzetet. Ah, a koncert uram, az a koncert az, amelyen végleg elhúzzák a nótánkat, amely gyászzene és örömóda egyszerre.

Kettősség. Matematikai logika, negáció negációjának negációja és ennek megint az ellentettje fordított előjellel és felhatványozva a végtelenre. Vagyis egyszóval: megismerhetetlen. Csak megérezhető! A mennyire sok tud lenni ez a "csak"! Van ebben a kötetben egy vers, ami a "Cigánynak" szól, azaz Cselényi Árpádnak, aki grafikáival jegyzi ezt a kötetet. Róla majd később. De a versről, amely hozzá szól, most. Mert Fehér azt az éjszakát írja meg ebben a versben, amelybe belegombolkodott egész Gömör. Ezt az éjszakát én is ismerem. Álmaival, Dúdor Pistával, pisztolyfekete mesével és a kisváros panoptikumának üvegcserepeivel. Eddigi életem nagyobbik hányadát ezek között a díszletek között éltem le. Megismerve ugyanazokat az érzéseket, mikor a szabad magányon fog legkönnyebben Isten haragja, ahogyan azt Fehér írja. Megértettem, mitől tűnik ocsmánynak a tavasz, és még bolondabbnak a ragyogás, ahogyan azt a Tavasz Európában című versben megírta Sándor. Nem hiszem el saját halálom, nem tudok megbékélni a nélkülem való reggellel, ahogyan Fehér is azt írja, "a reggelt nem hiszi el senki". S hogy a világ egy einsteni képlet lehet? É egyenlő emszer cé-négyzet! Mert lehet, hogy tényleg csak ennyi, s ebben a pillanatban is meg mindörökké csak néhány atom és molekula ideiglenes kapcsolatrendszere vagyok, vagyunk?

Hiszek, mert hinnem kell Fehér Sándornak, hogy kérdezni kell, ezernyit és még ezernyit és milliónyit és milliónyit. Mert választ adni, kijelenteni, definíciókba foglalni ugyan lehet, ideiglenesen megérteni és használni is, de akkor miért áll egy festő napok óta mozdulatlanul a kifeszített vászon előtt? Miért maradnak meg megíratlannak a versek, és miért íródnak meg végül is?

A kötet második felében lévő versek formája, belső ritmusa egyre elvontabbá való jelentéstartalma és énkereső vibrálása húzzák az ívet, amelynek még csupán az elejét láthatjuk, mert ennyit enged maga Fehér Sándor. Ehhez az ívhez rajzolta hozzá maga világát Cselényi Árpád, azaz ahogyan inkább ismerjük, Cigány. Arctalan, torzó és árnyékos alakjai, kompozíciói "naplójegyzetek"-nek nevezett kötetbeli grafikái érdekes vizuális keretet adnak a versekhez. Érdekeset és érdeset. Szürke papírra szénnel, ceruzával, szépiával felrótt, igen dinamikus mozdulatokat sejtető és aprólékos részleteket mutató képekben folt csupán az arc, kiüresedett, félelmeket terelgető, antropomorf figurái pontos tanúi és támaszai a verseknek. Kapaszkodhat beléjük a szem, de nem gondtalan távlatot, hanem nehéz realitások súlyától nyomva megnyomorodott lelkek lenyomatát láthatja. Pontosan sugározva, vetítve a kötet utolsó verse Epilógus zárlatának a hangulatát: "valaki lanton játszik / és nem mozdul // itt marad az embervilág / és nem mozdul.". (Plectrum, Losonc 2003)

Szászi Zoltán

Cápafogak között...

A minap azon tűnődtem, milyen furcsák vagyunk mi, emberek. Azt hisszük, jól ismerjük a körülöttünk élő társainkat, barátainkat, mígnem egy szép napon rádöbbenünk, alig tudunk róluk valamit. Együtt dolgozunk, utazunk, összefutunk a délutáni bevásárláskor, esetleg egy-egy baráti összejövetelen, de úgy érzem, kapcsolataink sokszor felületesek.

Előre elnézést kérek, amiért személyes leszek, de szeretném megosztani önökkel egy kellemes élményemet. Fehér Sándor barátomat (talán nevezhetem már annak) kb. két éve "ismerem". (Neve önöknek is ismerős lehet, hiszen megjelent már néhány cikke lapunk hasábjain.) Egy rövid ideig munkakapcsolat volt a miénk, ami később barátsággá formálódott. Viszonylag gyakran találkoztunk, s ilyenkor a legkülönbözőbb témákról beszélgettünk: munkáról, tanításról, történelemről, az utazásairól, nagy sorskérdéseket is boncolgattunk, eszmét cseréltünk az emegrációról, klasszikus és kortárs irodalomról és sokminden másról... Lovagias úriemberhez illően, minden találkozásunk alkalkalmával meglepte a társaság hölgytagjait valamivel. Londonból egy kis taxit, Svédországból vikinget, a Szaharából képeslapot kaptunk, máskor pedig egy tábla csokit kaptunk. Az a bizonyos kávézás is szokványosan indult. Sándor újra meglepett minket: viszont táskájából ez alkalommal csoki helyett egy verseskötetet húzott elő. A SAJÁT kötetét!!! Megdöbbentem, hiszen "mindent" tudni véltem róla, csak azt nem, hogy egy költővel van dolgom. És ez nem túlzás. Mint már említettem, számtalanszor beszélgettünk az irodalomról, de sosem dicsekedett el vele, hogy ő is ír. Sosem lobogtatta előttünk verseit, csak szerényen megajándékozott a frissen nyomtatott kötetével. Azért is meglepő volt ez számomra, mert ő szakmáját tekintve "földhözragadt" - a természettudományokkal foglalkozik. Jelenleg a Nyitrai Agrártudományi Egyetem Fenntartható Fejlődés Tanszékének oktatója, szakterülete a környezetvédelem és a civilizáció fenntarthatóságának kutatása.

A kötet után pedig hamarosan érkezett a meghívó a szóban forgó, Cápafogak között c. kötet bemutatójára, mely okt. 16-án volt a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban. Örömmel mentünk. A szerzőt (Fehér Sándort) és az illusztrátort (Cselényi Árpádot) a Plectrum Kiadó vezetője, Ardamica Zorán mutatta be. Ezt követően Szászi Zoltán költő méltatta a kötetet, majd maga Fehér Sándor olvasott fel néhány verset a nagyérdeműnek. A kávéház jócskán megtelt, sokan voltak kíváncsiak a művészre. A szlovákiai magyar irodalmi élet néhány jeles képviselője is megjelent, a fent említetteken kívül ott volt Győry Attila író, Balázs F. Attila költő és könyvkiadó és Bettes István lírikus is.

S hogy milyen a Fehér Sándor-i költészet? A versek alaphangulata a kiábrándultság, a rezignáció. Egyfajta melankóliát érzek és beletörődést a megváltoztathatatlannak vélt világba. A világba, "melyben minden mindegy", "s csak tévedésből szorongatjuk egymás kezét", melyben már a "költészet is csak konyhanyelven szól". Abba a világba, mely cápafogak közé szorult. E cápafogak pedig mindannyiunkat megsebeznek...

Nagy élmény volt számomra korunk "Pilvax-kávéházában" ülni, és újra büszkének lenni valakire. Valakire, aki új színben tűnt fel előttem, aki olyat tud, ami csak keveseknek adatik meg, valakire, aki mégiscsak közülünk való, hisz zoboralji... Őszintén remélem, hogy a "dunaszerdahelyiek" után hamarosan itthon is egyre többen megismerik és velünk együtt büszkék lesznek rá. Lehetőségeihez mérten szerkesztőségünk (Koloni Visszhang) is szeretne ehhez hozzájárulni. Az elkövetkező néhány hónap rejtvényeinek helyes megfejtői közt ugyanis Fehér Sándor: Cápafogak között c. kötetét sorsoljuk ki. A kötet értékét a szerző és az illusztrátor saját kezű ajánlása is növeli.

Belány Szilvia



Zoboralja címere
 

Warning: pg_close() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/footer.php on line 6