Warning: pg_connect(): Unable to connect to PostgreSQL server: FATAL: no pg_hba.conf entry for host "46.229.230.189", user "ij015000", database "ij015000db", SSL off in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 79

Warning: pg_exec() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/header.php on line 80
Nyitra címere
Magyar verzió
Slovanská verzia
Az oldal megtekintéséhez Internet Explorer 6.0 ajánlott


Warning: chdir(): No such file or directory (errno 2) in /home/nm017300/_sub/zoboralja/index.php on line 79

ZOBORALJA
(Nyitra vidéke)

Zoboralja / Kodály Zoltán / 
 

Mártonvölgyi László
A Zobor alatt Kodály nyomában

Századunk elején egy nem mindennapi vándor szállt le a vonatról a nyitrai állomáson. Sűrű szakálla volt, hosszú lebernyeges kabátja, fején fekete nemezkalap. Egyik kezében bőröndöt tartott, minden bizonnyal a legszükségesebb ruhadarabjaival, a másikkal egy fonográfszerű szerkezetet szorongatott a hóna alatt. Legalábbis így írták le a szemtanúk. Nem véletlenül érkezett a Zoboralja "fővárosába", a zoboralji falvak nótakincse már rég magára vonta a figyelmét. Falusi papokkal és tanítókkal levelezgetett ez ügyben, s ezért jött ide, hogy személyesen is tanulmányozza ezt a nótakincset.
Persze, Nyitra, akkoriban még nem volt nagyváros. A falvakat nem kötötte össze sűrű autóbuszjárat, legfeljebb néhány fiakker állt az állomáson, s a környékbeli falvak zömébe csak szekéren vagy gyalogosan lehetett eljutni.
Nem sikerült pontosan megállapítanom, hogy 1903-ban Kodály miként kezdte meg zoboraljai nótagyűjtő körútját, de nem volnék meglepve, ha gyalog indult volna útnak, hiszen a legközelebbi magyarlakta falu, Gerencsér csak pár kilométernyire volt Nyitrától, a következő falu, Csitár, ugyancsak néhány kilométernyire Gerencsértől. A nyitrai emlékezés szerint Kodály ebben a két faluban kezdte körútját, és nem tévedett megérzéseiben. Mindjárt az első faluban olyan szép régi melódiára bukkant, mint a Gerencséri utca , a következőben pedig, mint A csitári hegyek alatt.
(Záreczky László alapján: Kodály Zoltán 1905 augusztusában Galántáról indult első népdalgyűjtő útjára. Először a Mátyusföld meg a Csallóköz falvait járta, majd a Zoborvidéken folytatta a munkát)
Családunkban gyakran emlegettük Kodály Zoltánt. Boldogult édesapám, Dr. Martincsek Károly, aki Túrócszentmártonban szimfonikus zenekart alapított és vezetett, a nagyszombati gimnáziumban Kodály iskolatársa volt: együtt muzsikáltak a gimnázium zenekarában és leveleztek is egymással. Édesapám hívta fel a figyelmemet Kodály zoboraljai gyűjtőútjára. Nekem pedig, akkoriban kezdtem újságíróskodni, az az ötletem támadt, hogy felkeresem a helyeket, ahol Kodály harminc évnek előtte járt, elbeszélgetek az emberekkel, megtudakolom, őrzik-e még Kodály emlékét. Talán életben lesznek még azok, akik Kodállyal beszéltek vagy neki énekeltek. 1933-ban tehát elindultam Kodály nyomában, és tapasztalataimat megírtam a nyitrai hetilapban, a Dr. Faith Fülöp szerkesztette Nyitravármegyében. ( A szerkesztő, sajnos, koncentrációs táborban pusztult el. A lap 1933-34-es példányait megőriztem magamnak.)
Úgy mondták, hogy Kodály - Gerencsér és Csitár után, ahol nem találtam közvetlen tanúkat, az emberek csak arra emlékeztek, hogy a gyülekező a gerencséri kocsmában volt - Ghýmesre indult. Állítólag parasztszekéren: másként nem is igen lehetett akkoriban. Céltudatosan utazott, mert levelezett a falu tanítójával, Bereczky Boldizsárral; Bereczky egyike volt azoknak, akik Kodály zoboraljai útját előkészítették. Én már csak az özvegyével tudtam beszélni, aki jól emlékezett Kodályra:
Igen, vannak a faluban rajtam kívül is, akik még emlékeznek az eufonos nagyságos úrra, mert a nép így nevezte el. Négyszer tartózkodott hosszabb ideig Ghýmesen, nálunk voltak elhelyezve a cókmókjai is, zoboraljai nótagyűjtő körútjának afféle központja voltunk. Itt történt meg vele, hogy egy ízben Budapestről poste resante pénzküldeménye érkezett, de a postáskisasszony nem merte neki odaadni, mert gyűrötten és porosan érkezett meg egy környékbeli gyűjtőútjáról. Nekem kellett a személyazonosságát igazolni, mert az óvatos postáskisasszony még az igazolványának sem hitt: hátha valaki elvesztette és csak útközben találta meg a torzonborz vándor. Először összehívatta a falu iskolájába a népet, ott énekeltette őket, ott vette fel a dallamokat, akinél azonban érdekesebb dallamot talált, ahhoz elment a házába is, és ott daloltatta őt tovább.
Kodály tanulmányokban dolgozta fel első zoboraljai útját ( a többit is, mert nemcsak egyszer járt erre): ezek a Magyar Néprajzi Társaság Értesítőjének XVI., XVII. és XX. Kötetében jelentek meg Zoborvidéki népszokások és Balladák címmel. Kodály annyira pontos volt, hogy még az énekesek nevét is feljegyezte. Azok közül, akik Kodálynak énekeltek, Balla Katalinnal, Urbánek Józseffel és Vara Cecíliával tudtam még beszélni. Mind a hárman azt mondták, hogy az eufónos nagyságos úr nagyon jól tud bánni az egyszerű néppel. Szerették őt és szívesen elénekeltek neki mindent, amit tudtak.
A következő falu, ahol Kodály népdalokat gyűjtött, Zsére. Ha Ghýmes az isten háta mögött van, Zsére méginkább, mert oda a koloni országútról is csak egy mellékút vezet. A Zsibrica hegy tövében fekszik, s a régi népmonda szerint véletlenül került ide: mikor a teremtő már a városokat meg a falvakat osztotta szét a földön, megállt pihenni a Zsibricán. Akkor esett ki az iszákjából véletlenül Zsére, oda, ahová nem is akarta. A Zsibricán ma is bárki megmutatja a sziklát, melyen egy óriási lábnyom van, az "isten lába nyoma".
Ghýmesen úgy hallottam, hogy Zsérén Kuna Pál plébános készítette elő Kodály útját, őt azonban már nem találtam meg, időközben ugyanis elhunyt. Találkoztam viszont Dallos László parasztíróval, aki még jól emlékezett Kodályra.
A faluban "szakállasnak" hívták a zeneszerzőt. A "szakállas" először az iskolába hívatta össze a falut, ahol Bencz Magdolna, Elgyütt Matild, Piros Paulina, Molnár Tercsa énekelt neki. Elgyütt Matild például a következő dalt:
Eltörött a sajtárom dongája,
Elhagyott a szeretőm bújába.
Ha elhagyott, majd megvár,
A zsérei hídon áll.

Kodály annak idején a Prágai Magyar Hírlapnak adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy a Háry János híres toborzójának a dallamát is Zsérén találta. Elgyütt József dudás állította, hogy ezt a dalt ő énekelte Kodálynak, mikor Turcsek tanító - Kodály kérésére - összehívatta a népet az iskolába.
Kodály három népszokást is feljegyzett Zsérén: a Villőzés, a Sárdózás és a Tananaj szokását, melyeket majdnem minden esetben dal kisért. A Villőzésről a következőket írta:
Virágvasárnapján létánia után járnak a lányok villőzni. Házról - házra mennek, közben vilő dalokat énekelnek, amiért tojás jár nekik. Este felé készítenek egy szalmabábot, felöltöztetik rossz kabátba, régi kalap is akad rá - ez a kice - vice (kic = zsupszalma). Néhányan felkapják, megkerülik vele a falut.
Sárdó vasárnap előtt egy héttel van a Tananaj vagy Talalaj vasárnapja. A lánykák korán reggel, már hajnali szürkületben kezdik énekelve a házakat járni. Tojás a jutalmuk és a farsangi népszokás ezt az éneket jegyzi fel:
Tananaj, tananaj, Tót Lőrinc
Lángba szökött a kakas
Fé döntötte a vajat
Mivel süti a bélest
Kutyi vízzel a bélest
Patakival a rétest.

Kodály a refrént is feljegyezte, melyet Ghýmesen vagy Béden is így énekelnek:
Valahány ürgeluk, pocikluk,
Annyi verem búzájuk legyen keeteknek.
Ottjártamkor még mind a három népszokás dívott. Alig változott a kísérőszöveg, s nem valószínű, hogy változott volna a dallam. Rosszabb volt a helyzet a szentivánéji mágjagyújtással, erre csak a legidősebbek emlékeztek.
Kodály sok népballadát is feljegyezett gyűjtő körútján. Ghýmesen például a Fodor Katalint és a Zöld Marcit, Zsérén pedig az Egy bagoly asszony címűt:
Zsére után Kolon következett. A tűzgyújtás Kolonban már rég divatját múlta -írta Kodály, néhány asszony azonban tudta még a szentivánéji énekeket. A felvételt három öregasszony éneklésének az egybevetésével készült. A koloni szentivánéji éneket így jegyezte fel Kodály:
Tyüzit megrakájuk, négyszögre rakájuk,
Egyik szögin űnek szíp öregasszonyok,
A másikon űnnek szíp hajadon jányok,
Negyediken űnek szíp ifjú legények,
Hajók, hajók, sárhajók,
Magyar Ilonának haján
Fölyő, gyöngy, koszorú gyöngy.
II.
Meggyullandó Balkó Pistának kőháza,
Meggyullandó Császár Borcsának kőháza,
Ojtsuk, ojtsuk, ne hagyjuk szegínyeket,
Mel magos rutafa. Ága elágazott,
A tengeren által hajlongott.
Egyik ága hajlott
Balkó Pista udvarába
Másik ága hajlott Császár Borcsa udvarába.
Selyem sárhajó magyar Ilonának
Haján fölyő gyöngy, koszorú - gyöngy.
Kodály Pogrányban is megtalálta a máglyagyújtás nyomát, s azt írta tanulmányában, hogy a lányokkal együtt a legények is énekeltek a szentivánéji máglyánál. Kodály itt Hanusz tanítóval lépett kapcsolatba, ő hívta aztán az iskolába a falu öregjeit, akik ott énekeltek és balladákat mondtak. Kodály Pindes Kata nevét jegyezte fel közülük.
A zeneszerző Nyitraegerszegen is járt. Somos Péter iskolaigazgató egy kedves epizódot mondott el róla, ezt is csak hallomásból. Kodály itt is az iskolában énekeltette a népet, de aztán házról - házra járt. Így jutott el Hradil nénihez, aki be sem engedte az udvarába, mert hát nem lehet más az a hosszúkabátos vándor - fonográffal a hóna alatt - mint énekes koldus, aki először énekel, aztán kéreget. Ki is küldte az unokáját, hogy adjon néhány fillért a szegény koldusnak. Ezt a tanító fia meg is rta a Nyitrai Lapok című újságban.
Azt sem tudja mindenki, hogy Kodályt családi kapcsolatok is fűzték Nyitrához, s ezért még az első világháború éveiben is ellátogatott a városba. Itt élt nővére, Kodály Emília. Apjuk - Kodály Frigyes - vasutas volt, aki eleinte Budapesten élt, itt született Emília, 1880. március 31-én. Az apát később Kecskemétre nevezték ki állomásfőnöknek, ott született Kodály Zoltán (1882) , majd Galántára kerültek, s itt született a harmadik fiú, Kodály Pál (1890. június 29-én). Kodály Emília szintén vasutashoz, Rózsa Szilveszterhez ment férjhez, akit később állomásfőnökként Nyitrára helyeztek, és a nyitraiak hamarosan megkedvelték a családot. 1919-ben, amikor Nyitrát is elérte a világháború utáni tífuszjárvány, Kodály Emília is a járvány áldozata lett. Férje szép síremléket állíttatott neki, ez ma is megvan. Megfakult betűit Mihályffy László nyitrai festő saját költségére bearanyoztatta, úgyhogy a Kodály név a nyitrai temetőben is ragyog.

Irodalmi Szemle 1982/10



Zoboralja címere
 

Warning: pg_close() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/nm017300/_sub/zoboralja/footer.php on line 6